KRITIKA: A S.H.I.E.L.D. ügynökei, 7. évad, 7-8. rész

2020. július 26. - Marvel Magyarország

Karakterdráma téren és időn át.

Figyelem, az alábbi írás SPOILEREKET tartalmaz A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E07-08-ra vonatkozóan! Csakis saját felelősségre olvasd tovább!

A záróévad első felében hosszú évtizedeken átívelő, változatos helyszínekkel és tökéletesen elkapott korszellemekkel tarkított macska-egér küzdelemnek lehettünk tanúi a S.H.I.E.L.D. és a szuperfejlett kronikomok között, ami szemmel láthatóan Kroni-Coulson önfeláldozásával a csapat győzelmével zárult. Persze, az etap kellős közepén senki nem gondolta, hogy a S.H.I.E.L.D. akár egyetlen percre is fellélegezhet, ám miközben a háttérben továbbra is szörnyű erők munkálkodnak, az elmúlt hetekben igazi karaktercentrikus epizódoknak lehettünk tanúi, melyben a sorozat szerencsére mindig is jeleskedett.

A "Mack és D irtó zseniális kalandja" mindjárt ott veszi fel a fonalat, ahol legutóbb abbamaradt, vagyis a két címszereplőt hátrahagyta a nyolcvanas években az önálló életre kelt, azonnali időugrást megkísérlő Zefír, és mint azt az epizód elnevezése is sugallja, ezúttal kettejükre hárul kiemelt figyelem. Bevallom, hiába kaptunk már korábban mindössze egyetlen szereplőre is összpontosító epizódokat (a harmadik évados "4,722 óra" mai napig a sorozat legjobbjai között van), nem voltam meggyőződve róla, hogy sikerül érdemben kitölteni ezt a bő negyven percet a záróévad közepén Henry Simmons és Jeff Ward karaktereivel, de a kreatív csapat minden kételyt eloszlatva, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.

Senki sem tudná hibáztatni Macket, amiért élete épp mélyponton van, és ezúttal már meg sem próbál kimászni belőle. Kislánya, Hope kétszeres elvesztését (a való életben és a Vázban egyaránt), az Őrkutyákhoz csapódó testvérével kapcsolatos problémákat, illetve szülei a kronikomok általi halálát követően a lecsúszott Thor karakterútjára emlékeztető helyzetbe kerül ebben az epizódban, Henry Simmons alakításában pedig meglepően erősen átjött a tragédiája. A rész fénypontját azonban kétségtelenül "D" Shaw és a furábbnál furább arcokból összeverbuvált csapata jelentette, akik számára a kocsmai zenélés csak álca, méghozzá Deke által kiképzett S.H.I.E.L.D. ügynökökként. Habár Deke továbbra sem tudta levetkőzni a már az előző évadban megmutatkozott rossz szokását, hogy saját ötleteiként adja el a jövő vívmányait, mindazonáltal az epizódban az érett, másokkal törődő oldala is teret kap, nemcsak a csapata, de mind a fiatal, mind az idősebb Mack irányába is.

A karakterpillanatokon túl Mack és D kalandja nem mellékesen az évtized megidézésében is brillírozott, az ekkor bemutatott filmkínálat jellegzetes motívumait és kliséit a lehető leglátványosabban alkalmazva. Volt itt minden, kezdve Coulson televízióba zárt tudatától, a klasszikus giccses dumákon át egészen egy robothadseregig, megspékelve egy nagy adag vérengzéssel, hogy az igazi bulis-hentelős slasher műfaj se maradhasson ki a sorból. Végül, de nem utolsósorban ne menjünk el szó nélkül a legfontosabb mellett: végre teljes pompájában visszatért a shotgun-fejsze, és őszintén remélem, a fináléig láthatjuk is még vele Macket akció közben.

80%

Mack és Deke valóban zseniális kalandja után ugorjunk is fejest a soron következő epizód történéseibe, ami már valamivel fókuszáltabb volt abból a szempontból, hogy ugyan ismét két szereplő kapott a megszokottnál nagyobb rivaldafényt, de ezúttal már a többiekre is hárul figyelem, miközben az egész záróévadot végigkísérő időutazós móka sosem volt még ennyire vérpezsdítő.

Miután az első percekben sikerült bravúrosan összefésülni Mackék eltűnését, majd visszatérését a meghibásodott Zefíren maradt ügynökök szálával, a csapat célja megelőzni az időhajtómű összeomlását, melyre, legalábbis „relatív értelemben”, csaknem húsz percen belül sor kerül. Szerencsétlenségükre az egyetlen szalonképes megoldást az jelentené, ha valaki elég gyorsan le tudná választani az üzemanyag-cella szabályozóját, de történetesen a csapat szupergyorsasággal megáldott tagja, Jojó már régóta elvesztette a képessége fölötti uralmat. Ekkor kerül képbe az utoljára a második évadban látott negatív szereplő, Jiaying, aki Daisy szerint tudhat annyit az embertelen biológiáról, hogy meggyógyítsa Jojót – Mayjel karöltve tehát dobbantanak még a következő időugrás előtt, és megcélozzák a Túlvilágot, ahová visszatérni legalább olyan szórakoztató volt, mint nosztalgikus.

Korábban a két ügynöknő nem sokszor osztozott érdemben a képernyőn, de talán éppen ezért volt olyan üde színfolt látni az interakcióikat, kiváltképp miután – a mi legnagyobb derültségünkre – Jiaying arra a következtetésre jut, hogy May különleges adottsága lehet Elena kisegítésének a kulcsa. A sorozat legkevésbé érzelgős karakterére hárul tehát a feladat, hogy átvezesse a sorozat másik legkevésbé érzelgős karakterét a múltja felidézésén. Parádés! Nem meglepő módon Jiaying módszere időközben barátságos ökölpárbajjá alakul, melynek keretében most először alaposabb betekintést nyerhetünk Jojó múltjába, és feltárul az a tragédia, ami miatt egészen idáig kiaknázatlanul hagyta valódi képességeit. A túlvilági kiruccanás végül mégis jó döntésnek bizonyul, Elena ugyanis nemcsak megmenti a napot, de arra is rádöbben, hogy többé nem kell visszapattannia, amikor alkalmazza rendkívüli gyorsaságát.

A fentebb említetteken kívül még számos remek karakterközpontú pillantot szolgáltat az epizód, de ha valamit mindenképp ki kellene emelnem közülük, az Simmons és Sousa megbékélése lenne egymással, beleértve az utóbbi számára készített lábprotézist, ami igazán szívet melengető volt. A Túlvilágon történtek mindenesetre a cselekményt is előrelendítették két potenciális antagonista felvezetésével az évad második felére, az embertelen Kora és a mesterséges embertelen Nathaniel Malick személyében, aki kétségtelenül Keanu Reeves Mátrixbeli kinézetét inspirálhatta ebben az alternatív univerzumban.

75%

Miközben vészesen közeleg a búcsú, a záróévad továbbra is kiemelkedően vegyíti az izgalmasan kimunkált, mindent átfogó időutazós történetszálat a mélyreható karakterpillanatokkal, és pont ennek a tökéletes elegynek köszönhető, hogy sokan még most is rajongással követik a S.H.I.E.L.D. kalandjait. A Deke, Mack, Jojó és May köré összpontosító epizódokat követően pedig egész biztos, hogy a lezárásig a csapat többi tagja is megkapja a kiérdemelt figyelmet.

A S.H.I.E.L.D. ügynökei korábbi epizódjainak kritikái:

A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E06
A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E05
A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E04
A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E03
A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E02
A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E01