Kifutunk az időből!
Figyelem, az alábbi írás SPOILEREKET tartalmaz A S.H.I.E.L.D. ügynökei S07E02-re vonatkozóan! Csakis saját felelősségre olvasd tovább!
A kissé átlagos múlt heti évadnyitó epizód után időutazó S.H.I.E.L.D. ügynökeink jó szokásukhoz híven végre újfent belevetették magukat a dolgok sűrűjébe, hogy aztán némi sikerélményt követően ismét a padlón találják magukat.
Nyilvánvaló volt, hogy a második rész pontosan ott fogja felvenni a fonalat, ahol az a legutóbb abbamaradt. Vagyis Mack és Deke az ifjú Freddy Malick, a jövőbeli Hydra-vezér egyik felmenőjének társaságában éppen megpróbálnak meglépni üldözőik elől, míg Daisy-ék Malick titokzatos kapcsolatát igyekeznek életben tartani, hogy egy szörnyű felismerés után megtudják: Freddy nem egészen az az ártatlan szeszcsempész, akinek elsőre hitték. A nagy meghökkenés és egy igen megmosolyogtató Vörös Koponya name drop előtt azonban az időközben Yo-Yoval, valamint Simmons-szal kiegészült csipet-csapatnak még két szemtelenül szaglászó kronikommal is el kellett bánnia, ami Patton Oswalt továbbra is zseniális humora nélkül egész biztosan nem lett volna ennyire szórakoztató.
Freddy személyazonosságának leleplezése bármennyire is tűnhetett elsőre banális húzásnak, az írók szerencsére nem vették félvállról a dolgot, így aztán itt is előkerült a kötelező morális dilemma: vagyis jogunk van-e kiiktatni valakit a múltban, ha azzal esetleg megmentünk több ezer embert a jövőben? Daisy a tőle megszokott előbb ütök, aztán kérdezek hozzáállással jó, hogy az előbbire voksolt, Coulson hideg józansága viszont ezúttal is megmentette a helyzetet, hiszen hiába avatkozunk be a múltba, ha nincs rá semmi garancia, hogy azzal a kellő eredményt érjük el a jövőben. Már amennyiben lesz jövő.
A morális dilemmák mellett ezúttal a Zefíren tartózkodó Enoch-nak is kijutott a jóból, ugyanis a halálból visszatérő May ügynök közel sem mutatkozott annyira együttműködőnek, ahogy azt a logikusan gondolkodó kronikom hitte volna. Enoch minden higgadtsága és érvelése ellenére May kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig ő igenis a többiek után megy, ebben pedig még maga Enoch sem állhat az útjába. A többit gondolom, nem kell részleteznem. May és Enoch kétségtelenül látványos, ám semmi váratlant nem tartogató összecsapása habár üde színfoltja volt az epizódnak, az igazi csúcspont mégis akkor következett be, amikor May először találta szembe magát LMD Coulsonnal.
Ahogyan azt a bevezetőben már említettem, a sikeresnek mondható küldetés ellenére a dolgok váratlan fordulatot vesznek, amint kiderül, hogy az időutazás közel sem olyan türelmes, mint azt eddig gondoltuk. Az úgynevezett időablakok lekésése ugyanis azzal a végzetes hibával kecsegtet, hogy aki késve éri el őket, az örökre az adott korban ragad. A csapat a kronikomokkal együtt időben eléri a kiutat, azonban a többieknek a terepen besegítő Enoch már nem ilyen szerencsés, aki így aztán ott ragad az 1931-es esztendő New Yorkjában. A stáblistás jelenet tanúsága szerint viszont ez olyannyira nem érinti hátrányosan az intuitív kronikomot, hogy enélkül az apró hiba nélkül minden valószínűség szerint az általunk ismert idővonalnak biztosan nélkülöznie kéne néhány későbbi nagy tudású Koeniget.
80%
Tisztán látszik, hogy az első és második részt akár egyetlen epizódként is tálalhatták volna nekünk a készítők, mindazonáltal örömteli fejlemény, hogy a következő felvonásban újabb korszakváltásra kerül sor, ahol egy ismerős arc visszatérése mellett remélhetőleg már nem kell beérnünk pár aprócska, ámde annál fontosabb utalással a Marvel Moziverzumra.
Pozitívum
(+) Szó szerinti versenyfutás az idővel
(+) Vörös Koponya, Abraham Erskine name drop
(+) Megoldódott a Koenigek rejtélye
Negatívum
(-) Egy felvetett, ám hamar sutba dobott morális kérdés
(-) A továbbra is béna kacsaként működő gyilkos kronikomok
Gaál Alexander
