Megbosszulni a Bosszúállókat.
Amikor 2017 első hónapjában több játékra szóló együttműködést jelentett be a Marvel és a Square Enix, melynek első állomása a The Avengers Project munkacímre hallgató játék, az időzítés nem is lehetett volna kedvezőbb: az egész világ Bosszúállók-lázban égett az elkövetkező években érkező Végtelen háború és Végjáték kettőse miatt, ráadásul a Tomb Raidereket készítő fejlesztőcsapat, a Crystal Dynamics részvétele is bizakodásra adhatott okot. A hivatalos leleplezésre azonban csak a Bosszúállók befejező része után került sor, és a bemutató nem aratott éppen osztatlan sikert, leginkább azért, mert akkori formájában nem volt lenyűgöző látvány terén a program.
Csaknem másfél évvel és rengeteg fejlesztési idővel később engem továbbra sem sikerült kimondottan lázba hozniuk a játék kapcsán, miközben a PlayStation 5-ös felhozatalt erősítő Spider-Man: Miles Morales egyetlen kedvcsinálóval a várólistám élére ugrott. Aztán augusztusban lezajlott a nyilvános próbakör, amikor mindenki kipróbálhatta Hulkot, Ms. Marvelt és a többieket, és őszintén szólva a Bosszúállókkal töltött hétvége után kisebb rajongásba csapott át az addigi közönyöm. Innentől nem volt kérdés, hogy a megjelenéskor rögvest fejest ugrok a teljes játékba is, az alábbiakban pedig igyekszem összegezni az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.
Az alapfelállást minden bizonnyal az is kívülről fújja, aki csak egyet-kettőt látott a megjelent bemutatókból. A kánonon kívül eső, teljesen egyedi történet a Bosszúállók saját parádéján, az A-Dayen veszi kezdetét San Franciscóban. Ez azonnal egyértelművé teszi, hogy ebben a világban a Bosszúállók csapata már rendkívüli népszerűségnek örvend, országszerte dicsőíti nevüket az amerikai nép, beleértve a fiatal Kamala Khant is, aki órási szuperhősrajongó, és aki a Bosszúállókról írt fanfictionjének köszönhetően bekerült a nagyszabású fesztivál VIP-vendégei közé. A bevezetőben vele együtt ámulhatunk a csapat főhadiszállásán, a Chimera helicarrieren, egészen a szörnyű tragédia pillanatáig. Egy könyörtelen terrortámadás következtében ugyanis a helibázis Terrigen kristályokkal működtetett kísérleti reaktora felrobban, ami amellett, hogy a várost a földdel teszi egyenlővé, számtalan ártatlan halálát okozva, egyúttal megteremti az inhumánokat, avagy az emberteleneket is.
Nem meglepő tehát, hogy az incidensért a Bosszúállókat okolják, és miután a kiábrándult lakosság feloszlatja az egykor dicső alakulatot, a csapat szégyenkezve, önmarcangolva szétszéled a világ minden tájára. Eközben megalakul George Tarleton és Monica Rappaccini techvállalata, az A.I.M., akik igyekeznek begyűjteni az emberteleneket, hogy az energiáikból saját robothadsereget gyártsanak a béke fenntartásának álcája mögé bújva. A szintén a Terrigen-köd áldozatául esett Kamala, azaz a későbbi Ms. Marvel képtelen elfogadni a történteket, és egy mindent megváltoztató felvétel birtokába jutva az igazságosztók útjára lép, hogy megpróbálja megtalálni az ellenállást, illetve összehozni a Bosszúállókat.
Le is lövöm a poént, borzasztóan élveztem a Marvel's Avengers sztoriját. A 2018-as Spider-Mannel már bebizonyosodott, hogy a Marvel nem veszi félvállról a játékokat, és olyan csapatoknak adja ki őket, akik tényleg tisztában vannak vele, mit kell kihozni belőlük. A Crystal Dynamics nem kivétel, ugyanis nagyszerűen elcsípték a Bosszúállók szellemiségét, valamint annak epikus mivoltát, és még ha nem is szabad a történettől olyan mélységet várni, mint a mozifilmektől, de meglepően szórakoztatóra sikeredett. Nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy a cselekmény első felében Kamala és Bruce Banner társaságában próbáljuk előkeríteni a többi Bosszúállót és J.A.R.V.I.S.-t, utóbbit azért, hogy feltámasszuk a lezuhant Chimera támaszpontot, ami főhadiszállásunkként funkcionál a játékban – itt kell beüzemelni a War Table-re keresztelt holotérképet, ahonnan elindíthatóak mind a főküldetések, mind a karakterspecifikus missziók és a különböző mellékküldetések egyaránt. Ekkor még fókuszált, karakterorientált fejezeteket élhetünk át a Bosszúállók személyes dilemmáit és bűntudatát boncolgatva, hogy a végére – értelemszerűen – az érzelmek helyett az öklünk beszéljen a látványos, nagyszabású lezárásban.
Talán képernyőidő tekintetében nem sikerült megfelelően egyensúlyozni ennyi játszható karakter között (Thort kissé elhanyagolták az egyjátékos módban), ugyanakkor ami számomra hatalmas piros pont, hogy mindenkinek kijutott a reflektorfényből, és roppant emlékezetes jeleneteket élhetünk át mind a hat hőssel. Az animációk és a szinkronhangok zseniálisak, könnyedén ráismerni mindenki jellemvonásaira, az pedig a legkevésbé sem zavaró, hogy nem a filmek karakterei kerültek bele digitálisan. Bevallom, már a program leleplezésekor is értetlenül álltam az ezzel kapcsolatos zúgolódás előtt – a Bosszúállók nem csupán egy filmes franchise, és ilyen alapon azt is lehetne kérdezni, hogy a filmekben miért nem pont ugyanúgy néz ki minden, mint a képregényekben. Aki viszont képes ennél messzebbre látni, elégedett lesz a karakterek megálmodásával, a hősök ugyanis elviszik a kampányt a hátukon.
A Marvel's Avengers szíve-lelke kétségbevonhatatlanul Kamala Khan, aki megszállott rajongásával könnyen válhatott volna idegesítő fangirllé, ehelyett azonban egy abszolút szerethető karakterré nőtte ki magát. Egy percig sem bántam, hogy lényegesen több időt kapott a csapat oszlopos tagjainál, arra viszont álmomban sem gondoltam volna a bejelentéskor, hogy ennyire organikusan építik bele a történetbe, a játékos azonosulási alapjaként. Kamala ugyanis megtestesíti a bennünk lakozó képregényrajongót, aki az elejétől a végéig képtelen felfogni, hogy maga is belecsöppent ebbe a világba, és vállvetve harcol a Bosszúállókkal. Szintén hibátlan ötlet volt Bruce Bannert megtenni Kamala mentorává: a nyúlánk testű embertelen mellett Troy Baker önmagával vívódó karaktere nőtt leginkább a szívemhez, akit mindenféle túlzás nélkül Mark Ruffalo és Edward Norton is megirigyelhetne.
A játék legnagyobb dobása a karakterek kezelése, hiszen tényleg mindenki drasztikusan eltér egymástól – az irányítható hősöket ki kell ismerni, megtapasztalni az erősségeiket és gyengeségeiket egyaránt, és rájönni, hogyan lehet kompenzálni az utóbbiakat. A magam részéről Hulk játékstílusát élvezem a legkevésbé, és ebben a pillanatban Thorral vilámokat szórni a legélvezetesebb, de még ha meg is lesznek mindenkinek a saját kedvencei, a lejátszott fejezetek alapján igazából mindegyik karakter irányítása élvezetes. A leginkább távolharcban erős Vasember bármikor felröppen a levegőbe, hogy a sugárvetőt, rakétákat és lézernyalábokat váltogatva szórja az ellent; a Fekete Özvegy irdatlan gyors és halálos; a pajzsával izgalmas trükkökre képes Amerika Kapitány nem kevésbé; Thor és Mjölnire bármit szétzúz, a Bifröszt megidézését pedig lehetetlen megunni; Hulk kissé lomha, de nagyot csap, és a falakon is meg tud kapaszkodni; Ms. Marvel pedig nyúlánkságával borzasztóan sokszínű a csatatéren.
Mindenkinek vannak különleges képességei és mozdulatai is, plusz egy gigatámadása, ami tényleg pusztító és hasznos is tud lenni. Szinte minden támadást összekombózhatunk mindennel, ráadásul az egészen mély képességfa segítségével sok-sok óra után is lehet friss lendületet vinni a játékunkba. Egészen elképesztő tehát, hogy a Crystal Dynamics teljesen zökkenőmentesen rántotta egy fedél alá ezeket a merőben eltérő hősöket, ami talán a legnagyobb kihívás lehetett egy ilyen programmal kapcsolatban – igazán kíváncsi leszek, hogy a jövőben érkező új karaktereknél is sikerül-e tartani ezt a változatosságot, és úgy összeálmodni őket, hogy mindenkivel élvezetes legyen a játék. Amerika Kapitány, Thor, Vasember, Hulk, Fekete Özvegy és Ms. Marvel ugyanis csak a kezdeti felhozatalt erősíti, idővel bővíteni fogják a repertoárt ingyenesen letölthető frissítésekkel. Októberben és novemberben rögtön két Sólyomszemet is kapunk majd Kate Bishop és Clint Barton személyében, sőt az is biztos, hogy Pókember is behálózza magát a játékba valamikor jövő év elején – viszont kizárólag a PlayStation konzolokon.
A fenti sorokat olvasva jogosan gondolhatnátok, hogy oda és vissza voltam ezért a játékért, ami részben igaz, de nehéz elmenni amellett, hogy a karakterbéli változatosság ellenére több szempontból is kifejezetten hanyag munkát végzett a fejlesztőcsapat. A bemutatókhoz képest ugyan meglepően szép, néhol egyenesen szemkápráztató a program, és sokat hozzátesz az élményhez a táj pusztíthatósága is, azonban már-már pofátlan mennyiségben hasznosítják újra a helyszíneket, nem beszélve ugyanazokról a robotellenfelekről minden egyes pályán. A nyílt világ hiányát kompenzálja, hogy hatalmas, laboratóriumokkal vagy barlangrendszerekkel felvértezett többszintes helyszíneket járhatunk be hőseinkkel, a gond az, hogy sokadjára már csukott szemmel is tudtuk, hol kell keresni a lootládákat, ahogyan a szokványos győzd le a hullámokban érkező ellenfeleket vagy foglald el a pontokat típusú küldetések sem duzzadnak kreativitástól.
A War Table missziói tehát 10-20 óra után nagyon repetitívvé válhatnak a minduntalan ismétlődő környezettel, viszont számos egyedi, karaktercentrikus- vagy sztorialapú mellékküldetés-lánc is található a játékban, amik felérnek a kampány színvonalához. Szerencsére a silányabb pályaszakaszokat valóban remekül ellensúlyozza az éjszakai nagyváros vagy egy lángokba borított erdő szépsége, és még ha a Marvel-univerzumhoz képest az ellenfelek felhozatala is fantáziátlan egy-két izgalmasabb bossfightot vagy a ritkábban felbukkanó óriásrobotokat leszámítva, ettől függetlenül a harcok intenzívek, felettébb látványosak és még Normal fokozaton játszva is kellő kihívást tudnak tartogatni.
A Marvel's Avengers alapvetően a Destiny és Anthem vonalát viszi tovább, vagyis a történet a zsánerből adódóan még akár éveken át is folytatódhat a többjátékos akció miatt, ami Avengers Initiative-re lett keresztelve. Akárcsak a manapság igen népszerű looter-shooterekben, itt is állandó szintlépésekkel és összegyűjthető kiegészítőkkel növeljük a karakterek erejét – a fejlesztés pedig tényleg fontos, elvégre a normál szinteken túl az úgynevezett "Power Rating" a legfontosabb tényező, amit jelenleg egészen 150-es szintig lehet növelni. A kiegészítők ugyan vizuális formában nincsenek befolyással a hőseinkre, de ezért van a karakterenként több mint 20 kioldható kosztüm, amelyekkel kedvünkre alakíthatjuk a Bosszúállók megjelenését.
Ezen felül minden karakternek van egy kihívásrendszere, ahol az egyéni napi- és heti feladatokat teljesítve oldhatjuk ki a különböző kozmetikákat, úgy mint jelmezeket, alternatív kivégzési animációkat, emote-okat vagy névkártyákat – ezek elég borsos áron kaphatóak az in-game valutában mérve, szóval ha valaki nem szeretne a zsebébe nyúlni és valós pénzért megvásárolni őket, rá kell szánni az időt a kihívásokra. Más szóval minden megszerezhető a kontroller vagy a billentyűzet püfölése során begyűjtött valuta, illetve a tapasztalati pontok segítségével is, ráadásul amellett, hogy a mikrotranzakciós rendszer egyáltalán nincs az arcunkba nyomva, kizárólag kozmetikai cuccokat vásárolhatunk valódi pénzért, így mindenki egyenlő esélyekkel indul.
A Marvel's Avengers nem lesz ott a Batman: Arkham, vagy hogy ne menjünk messze, a Marvel's Spider-Man mellett a legjobb szuperhősös videojátékok között, de mindent egybevetve egy igazán kellemes csalódás, telis-teli "fanservice" pillanatokkal. A Tomb Raidereket is jegyző Crystal Dynamics elsősorban az olyan rajongókat célozta meg, akiknél piros betűs ünnep a naptárban egy Marvel mozifilm bemutatója, és ha valaki hozzám hasonlóan mindig is szeretett volna Vasemberrel rakétaként suhanni vagy a mennydörgés istenével villámokat szórni, az nem fogja keserű szájízzel kivenni a lemezt a stáblistát követően. A szkriptelt kampányfejezetek játékmenete borzasztóan erős, de pont a nagyobb részét kitevő többjátékos akció válhat hamar önismétlődővé – az ingyenes tartalmi frissítések azonban még csodát tehetnek vele ezen a téren. Mi mindenképpen maradunk, hogy megbizonyosodjunk róla!
75%
Pozitívum
(+) Akciódús játékmenet moziszerű élménnyel
(+) A merőben eltérő hősökkel sokadszorra is élvezetes kipucolni az ellenséges bunkereket
(+) Játékkal is minden megszerezhető
Negatívum
(-) Önismétlődő mellékküldetések hada
(-) Még bugokba is sűrűn belefutni
A Marvel's Avengers szeptember 4-től kapható PlayStation 4, Xbox One és PC platformokra, de később megjelenik PlayStation 5 és Xbox Series X gépeken is. A teszt a PS4 változat alapján készült.
Kovács Gergő
