Univerzumépítés a maximumra járatva.
Szépen robogunk a cél felé: immáron harmadik hetét tapossa az Út a Végtelen háborúig címet viselő projektünk, melynek keretében filmről filmre végigvesszük a Marvel Moziverzum közel tíz éve tartó grandiózus történetét. Az egészet megnyitó Vasember és az azt követő A hihetetlen Hulk után legújabb kritikánkban ismét Tony Starkon van a figyelem középpontja. Fogadjátok harmadik írásunkat!
Előzmények - “Világszerte főcímekben foglalkoztak a Vasemberrel”
A produkció szó szerint Justin Hammer szájába adja, hogy mi történt 2008 áprilisában, amikor óriási népszerűséggel robbant be a mozikba a Marvel Studios első dobása. Közvetlenül a rajongók és kritikusok egyöntetű pozitív fogadtatásával debütált Vasember után rögtön elkezdtek dolgozni a folytatáson. Több hónapon át húzódó tárgyalásokat követően az első rész rendezéséért felelős Jon Favreau erre is aláírt, aki a címszereplőt játszó Robert Downey Jr-ral karöltve álmodta meg a film sztoriját. A kettejük közös elképzeléseit formába öntő Justin Theroux forgatókönyvírót azután ajánlotta Downey a Marvelnek, hogy együtt dolgoztak a Trópusi viharon, és ezzel meglett a második rész néhány alappillére. 2008 októberében végül hivatalosan bejelentették az egyre inkább körvonalazódó tervek következő három állomását a Vasember 2 (2010. április 29.), a Thor (2011. április 28.) és az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011. augusztus 4.) személyében.
Előzmények - Összeáll a gárda
Mindössze néhány nappal ezután került sor a franchise egyik legnagyobb jelentőségű színészcseréjére, James Rhodes ezredes szerepét ugyanis Don Cheadle váltotta Terrence Howard helyett. Ennek pontos miértje máig ismeretlen, de a sajtó által közölt verzió szerint Favreau nem élvezte a közös munkát Howarddal az első rész készítésekor, ráadásul gyakran újraforgatást vagy vágást igényeltek a jelenetei. A rendező ezért úgy döntött, hogy a folytatásban csökkentik a jelenlétét, ami persze egyben kisebb fizetséget is jelentett volna a színész számára. Elmondása alapján jóval kevesebbet ajánlottak neki annál, mint ami az eredeti háromfilmes szerződésében állt, és amikor kinyilvánította az ezzel kapcsolatos nemtetszését, közölték vele, hogy a Vasember 2 vele vagy nélküle, de siker lesz. Az sosem derült ki biztosan, melyik fél vett először búcsút a másiktól.
2009 januárjában Sam Rockwell a film egyik antagonistája, Justin Hammerként csatlakozott a stábhoz, miközben Fekete Özvegy szerepére gőzerővel zajlottak a meghallgatások különböző színésznőkkel. Többek között az egyik legfőbb befutó Emly Blunt volt (neki egyéb elfoglaltságok miatt kellett kihátrálnia, a Gulliver utazásai filmváltozatára volt ekkoriban leszerződve), és így lett később Scarlett Johansson a befutó, aki egyébként annyira vágyott rá, hogy már idő előtt vörösre festette a haját. Vele is olyan egyezséget kötöttek, ami esetleges későbbi visszatérésekre kötelezte (köztük az akkor még csak a levegőben lógó Bosszúállókkal). Megerősítést nyert az első mozi stáblistás jelenetében a Samuel L. Jackson alakította Nick Fury felbukkanása (ekkor írta alá a kilenc Marvel-filmre szóló szerződését), majd Mickey Rourke castingjáról is lehullott a lepel Ivan Vanko/Whiplashként. Mint kiderült, Rourke az először ajánlott fizetés miatt majdnem otthagyta a projektet (ekkor volt szó 250 ezer dollárról), de a Marvel aztán feljebb emelte az összeget. Downey, Gwyneth Paltrow és Jon Favreau egyaránt magukra öltötték az első felvonásban megismert karaktereiket.
Az egészen impozáns alkotógárdát magáénak tudható Vasember 2 forgatása 2009 áprilisától egészen júliusig tartott, elődjéhez hasonlóan a film nagy részét Kaliforniában rögzítették, leszámítva az egyik kulcsjelenetet (autóverseny), amit a cselekményhez hűen Monacoban vett fel a stáb. Általánosságban pozitív visszajelzéseket kapott (természetesen nem olyan mértékben, mint a kisebbik testvér), és világszinten 623,9 millió dollárt hozott a konyhára, amelyet a 200 milliós büdzséhez képest újabb sikerként könyvelhetett el az anyagi csődből akkorra már sikeresen kilábalt Marvel.
Nem könnyű a folytatások élete
Tony Stark második önálló kalandja közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol legutóbb abbamaradt: miután az egész világ előtt felvállalta titkos személyazonosságát, a menőzés mellett bőven akad problémája is – a kormánynak nagyon elkezd fájni a foga a Vasember technológiára, egy fegyvergyáros minden erővel rivalizálni kezd vele, miközben egy múltbéli sérelmektől bosszút forraló gonosszal is szembe kell nézzen. Mint minden szuperhősös folytatás esetében, Favreau mindent megtett annak érdekében, hogy felülemelkedjen az elődtől. Megduplázta a páncélba bújt hősök, a dögös csajok és a rosszfiúk számát, valamint még több pörgős akciót, AC/DC-t, de legfőképp poént helyezett el a történetben. A készítők egyértelműen tisztában voltak az első film legjobban működő elemeivel, mert ezekből itt sem szenvedünk hiányt, ellenben a több szálon futó cselekményt már nem minden esetben sikerült kellőképp elmélyíteni vagy érdekessé tenni.
Ahogy Obadiah Stane (Jeff Bridges) esetében, úgy a második Vasember gonoszaitól sem vágja magát hanyatt a néző. A Rourke által megformált Ivan Vankoval (művésznevén Whiplash) remek ötlet volt megnyitni a filmet, akkor, sőt legalább az első órán át még egy rendkívül ígéretes ellenfélnek tűnik, aki a közhiedelemmel ellentétben csupán egy házi műhelyben képes felvenni a kesztyűt Starkkal, és csak sejtéseink lehetnek arról, mi ez a nagy utálat az irányába… Ami az utolsó percig így marad. Persze, kapunk valamiféle magyarázatot a szintén zseni apjának hányatott sorsával, de végül a szuperkorbácsai és az orosz akcentusa sem mentik meg attól, hogy egy egydimenziós, “bosszút állok, mert ezt írja a forgatókönyv” karakter maradjon. (Mindezek ellenére szerintem Rourke nagyszerűen hozza, amit megírtak neki, a játékára semmiképp nem lehet panasz.) Justin Hamerről nehéz nyilatkozni, hisz Rockwell igazából jól átadta az irigységtől fűtött dúsgazdag seggfejet, de annyira buta megszólalásokat és döntéseket adtak neki, hogy gyakorlatilag teljesen komolyan vehetetlenné vált.
Az új karaktereknél maradva, megismerkedtünk egy újabb leendő Bosszúállóval a Fekete Özvegy személyében, még ha a film nagy részében inkább Natalie-ként találkozunk vele, mint Tony titkárnője. Számomra egy kicsit a mai napig erőltetett a jelenléte, néhány dialógust és egy akciójelenetet leszámítva nem sokat tesz hozzá a történethez, de utóbbi legalább annyira ütősre sikeredett, hogy még a sokadik itthoni újranézéskor is kötelesnek éreztem magam visszapörgetni. Szerencsére nem csak egy egyszer használt mellékszereplőről van szó, így ha nem egyedül a Vasember 2 szempontjából nézem, akkor teljesen jó bemutatkozás és felvezetés volt a későbbiekre (ami egyébként Sam Jackson Fury igazgatójáról is elmondható, de erről még beszélünk egy kicsit később).
“A páncél és én egyek vagyunk”
Robert Downey Jr. alakítását már az első Vasembert boncolgató elemzésünkben is az egekig marasztaltuk, de egyszerűen megint ki kell hangsúlyoznom, hogy nála keresve sem találhattak volna jobbat erre a szerepre. Biztos sokan tisztában vannak azon időszakával, amikor ha épp nem egy hollywoodi színésznő ágyában, akkor a sitten vagy az elvonón lehetett megtalálni. 2008 előtt nem volt rendező, akinek megfordult volna a fejében, hogy bárhol is alkalmazza, de Favreau legnyomósabb oka pont ez volt a casting idején. Tony Stark egyik legnagyobb ellensége a képregényekben maga az alkohol, ami sokszor őrült tettekhez vezette, és ez az oldala most nagyobb teret kapott a filmváltozatban is (megfűszerezve a ténnyel, hogy az ARC-reaktor nem megmenti többé, hanem szépen lassan megöli). Downey zsigerből mutatta meg nekünk a karakter mindegyik oldalát, beleértve az előbbit, a playboyt, a zsenit, a milliárdost és az emberbarátot, míg a szájába adott poénok megkétszerezett mennyisége sem zavaró sehol. A karakterfejlődés megint kiemelkedő, és egészen hihetetlen belegondolni egymás után látva a két filmet, hogy még ehhez képest is mennyit fog változni.
A Stark Industries elnökének kinevezett Pepper Potts vállait hatalmas felelősség nyomja, aki Tonyval két teljesen másik véglet, de éppen így egészítik ki a másikat tökéletesen, ráadásul az egész filmen át fantasztikus kémia működik Paltrow és Downey között, ami szintén dicséretre méltó. Mint említettük, Natasha nem zavar sok vizet, emiatt bőven marad idő kettejük kapcsolatának kibontására, és egyáltalán nem hat erőltetettnek a film végi csók sem – teljesen természetes a néző számára, hogy ide jutottak.
A cikk elején kiemeltem, Rhodey szerepét Don Cheadle vette át Howardtól. Könnyen lehet, csak a tudat miatt, hogy a következő három adaptációban őt fogom viszontlátni, de számomra mérföldekkel szimpatikusabb alakítást nyújt az elődjénél, aki egyaránt jó egysorosokkal és a film végére a Marvel Moziverzum máig az egyik legmenőbb páncéljával operál Hadigépként. Talán a Tonyval való konfliktusa egy kissé elsietett feloldást kap, viszont öröm nézni a közös jeleneteiket és a folyamatot, ahogy Stark a makacssága ellenére végül elfogadja társaként, majd együtt zúzzák a robotsereget az ultra látványos fináléban.
Hogy a Vasember 2 egyébként mennyire szép vizuálisan, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2011-ben az Oscar “legjobb vizuális effektusok” kategóriájának öt legjobbja között szerepelt, illetve sorolhatnánk a további számos jelölést is, amit a filmfesztiválokon kapott. Nem csak az akciók, de a többi jelenet szintén remek megvalósítással bír, főként a kaliforniai forgatási helyszínnek köszönhetően. A Vasember 140 milliós produkciós költségét a folytatás esetében még 60-nal megfejelték, ami tényleg meglátszott, különösen a már pozitív szavakkal illetett utolsó összecsapásnál.
“Nem állok be a szupertitkos fiúcsapatába!”
Mondta Tony két évvel azelőtt, hogy beállt volna Nick Fury szupertitkos fiúcsapatába. Ahogy a Marvel Moziverzum első két darabjában, úgy itt is a S.H.I.E.L.D. számított a legfontosabb összekötő kapocsnak, amit személyesen Fury, Romanoff és Coulson ügynök (Clark Gregg) képviselt. Míg az első kettő jelenléte valamivel lényegesebb, addig az utóbbi szerepe egy az egyben az univerzumépítésnek tudható be, hiszen pár mondat után áthelyezték őt Új-Mexikóba egy rejtélyes objektum miatt (a stáblistás jelenetben látjuk is Thor pörölyét, ezzel felvezetve az egy évvel később érkező produkciót).
Easter eggek terén annyira nem szállt el a film, két jelentősebbet szúrtak ki a szemfülesek (persze csak Stan Lee kötelező cameója mellett). Nem lehet nem megmosolyogni, amikor Tony a pincéjében található Amerika Kapitány pajzzsal támasztja ki az egyik kütyüjét, utalva az akkor körülbelül másfél évre lévő Az első bosszúállóra. Amikor Fury átadja Starknak Natasha értékelését a Bosszúállók közé való besorolásáról, a háttérben lévő térképen piros karikák jelzik szuperhősök tartózkodási helyeit. Ezek egyike Afrikára mutat (mint egy előzmény képregényből megtudhattuk, T’Challa egy héttel azelőtt lett Fekete Párduc, hogy Tony leleplezte magát a világ előtt, szóval bátran gondolhatunk rá), és látható egy ilyen például az Atlanti-óceán közepén is, ami feltételezhetően Namorra tett utalás.
A Vasember 2 mindent összevetve nem egy rossz film, még ha jócskán el is törpül néhány azóta bemutatott Marvel produkció mellett. Favreau ezúttal kissé megcsúszott a különböző történetszálak vezetésében és kapunk néhány kisebb logikai bukfencet is, de hibái ellenére egy szerethető és a pörgős cselekményének hála egy egészen jó újranézhetőségi értékkel bíró folytatást tett le az asztalra, ehhez pedig rengeteget hozzátesz Robert Downey Jr. alakítása, aki akármit képes lenne feldobni lazaságával és zseniális beszólásaival.
75%
Kovács Gergő
Az Út a Végtelen háborúig cikksorozat előző részei:
Út a Végtelen háborúig - 02. rész
Út a Végtelen háborúig - 01. rész
