Kozmikus történetbe csomagolt tükörkép az emberiségről.
Stan Lee-t valószínűleg egyetlen Marvel rajongó számára sem kell bemutatni, aki több száz karaktere között a Példabeszéd két főszereplőjét, Ezüst Utazót és Galactust is társalkotóként jegyzi. A legenda ebben a kötetben Moebius, az egyik legikonikusabb európai rajzoló segítségével álmodott meg egy kozmikus tanmesét hitről és kétségről, jóról és rosszról, valamint az emberi gyarlóságról.
Vitathatatlan, hogy a hazai képregénykiadás virágkorát éli. Ennek egyik legékesebb példája a Fumax kiadó gondozásában – nagy örömünkre egyre sűrűbben – megjelenő nagyméretű, keménytáblás kötetek. Egytől egyig minőségi kiadások, a legutóbbi ráadásul igazi csemege lehet a műfaj rajongói számára, és olyan ritkaság, ami néhány évvel ezelőtt talán nem talált volna ekkora olvasóközönségre Magyarországon. Az Ezüst Utazó: Példabeszéd története szerint a világfaló Galactus alászáll a csillagok közül, ám célja ezúttal nem a bolygó elpusztítása, hanem az emberiség uralma alá hajtása. És mivel ezúttal senki sincs, aki megállítsa, ezért a bolygó lakossága behódol neki – egészen az Ezüst Utazó érkezéséig. Galactus egykori hírnöke kétségbeesetten igyekszik megmenteni a Föld népeit nemcsak a csillagközi fenyegetéstől, hanem saját gyarlóságuktól is. Ők azonban elutasítják a segítő kezet, sőt mi több, üldözni kezdik a hőst.
Alapvetően egy rövid kötetről van szó, mégis meglepő, hogy Lee és Moebius párosa mennyi különféle mondanivalót és metaforát volt képes belesűríteni a történetbe. Az Utazó például szuperhősképregénytől szokatlan módon már-már egyfajta krisztusi figurával nemesül az emberiségért folytatott harca során, miközben olyan témák ütik fel a fejüket, mint a vak vallási fanatizmus, a racionalizmus szembenállása, vagy a hatalomvágy. A történet egyszerre állít tükröt az emberi hitványságnak, ugyanakkor hirdeti a fajunkban rejlő potenciált is – noha a hossz miatt ezek a kérdések sokszor meglehetősen didaktikus és egyszerű dialógokban nyilvánulnak meg.
Ettől függetlenül az összkép még így is kellően hatásos, amit Moebius rajzai csak még jobban megerősítenek. Az eredetileg Jean Giraud néven született francia rajzoló a magyar olvasók számára talán az Alejandro Jodorowskival közösen alkotott Incal-képregények után lehet ismerős. Rajzstílusa remekül támogatja Lee szkriptjét, a kötet végén pedig részletekbe menő jegyzetekben meséli el a képregény születésének történetét, és az alkotói folyamat lépéseit. Stan Lee előszavával együtt ezek remek bónusztartalomként szolgálnak egy már eleve egyedi és különleges történethez.
A Példabeszéd nem egy hosszú sztori (a hazai kiadás tokkal, vonóval 80 oldalon jelent meg), de annak ellenére is képes mély üzeneteket közvetíteni, hogy a kötet limitált oldalszáma miatt ezek néha leegyszerűsítve jelennek meg. Persze még így is két korszakos alkotó munkájáról van szó, akik zsenije végig átjárja a kötetet. Ha az olvasó valami újra, különlegesre és komolyabb mondanivalóra vágyik az átlagos világmegmentő történetek helyett, akkor ez a kötet remek választás lehet számára. Ha pedig ezen felül kicsit szeretne mögé látni a képregényalkotás folyamatának, igazi csemegére lelhet Stan előszavában, vagy Moebius jegyzeteiben.
Írta: Balogh D.
