Az új film apropóján visszatekintettünk kicsit a korábbi fiaskóra.

Félelemmel vegyes izgatottsággal várjuk az október 4-én érkező Venomot, mert bár az előzetesek alapján nem néz ki rosszul Eddie Brock második mozis nekifutása, emlékeinkben még tisztán él a 2007-es Pókember 3. szinte minden téren csalódást keltő Venom-inkarnációja. Cikkünkben megpróbáltunk utánajárni, mi is volt akkor a baj.

Stúdiónyomás

Mint oly sok hollywoodi franchise történetében, a Pókembernél is eljött az a pont, amikor a szerzői és gazdasági érdekek közti törékeny egyensúly végleg felborult, és a mérleg a dollárjelek irányába kezdett el húzni. Így esett, hogy a Sony, és különösen Avi Arad producer ragaszkodtak hozzá, hogy a harmadik részben Venom is benne legyen, mert hát a statisztikák alapján ő volt az egyik legnépszerűbb gonosz a fiatal nézők körében.

Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem volt hely a számára – hiszen Sam Raimi rendező csak Homokemberrel és a Harry Osborn-féle Zöld Manóval tervezett –, a stúdió kötötte az ebet a karóhoz. A Pókember 3. egyik írója, Alvin Sargent azt javasolta, hogy a túlzsúfoltság miatt ketté kellene vágni a sztorit, és szerencsésebb lenne, ha Eddie Brock csak a következő részben egyesülne a szimbiótával. A Sony nem akart várni, így végül maradt a három főgonosz, akik gyakorlatilag kioltották egymást a vásznon. Sam Raimi később így nyilatkozott a dologról:

"Ez a film egyszerűen nem működött. Megpróbáltam életet lehelni belé, de a karakterek közül nem mindben tudtam igazán hinni, és ezt lehetetlen volt leplezni azok előtt, akik szeretik Pókembert. Ha egy rendező nem szeret valamit, nem helyénvaló, ha csinálja, miközben olyan sokan rajonganak érte. Azt hiszem, azzal az elhatározással iramodtunk neki, hogy [emeljük a téteket a Pókember 2. után], és végül ez okozta a vesztünket. Egyszerűen csak a karakterekre, a kapcsolataikra, és ezek előremozdítására kellett volna koncentrálnom, nem pedig arra, hogy felülmúljam az addigiakat."

A karakter

A nagyobbik gond talán nem is az volt, hogy a stúdió beleerőltette Venomot a harmadik felvonásba, hanem az, hogy Sam Raimi, aki egyharmadrészt írója is volt a filmnek, saját bevallása szerint nem igazán rajongott a karakterért. Míg Zöld Manó, Dr. Octopus és a Homokember esetében remekül sikerült megragadnia a képregényfigurák lényegét, Eddie Brocknál már tisztán érezhető volt a rendező tanácstalansága.

Raimi végül azzal a saját ötlettel állt elő, hogy a karakter Peter Parker sötét tükörképe legyen, és amikor Peter felölti a szimbióta-ruhát, a személyisége egyre jobban kezdjen el hasonlítani Brockéra. Ez egyébként egy érdekes ötlet volt, amit sajnos aztán nem sikerült jól kivitelezni (az utcán végigriszáló, belógó hajú Tobey Maguire-t már sosem tudjuk kitörölni az emlékezetünkből).

Ami Venomot illeti, a filmben ő egyfajta mashupja volt a klasszikus képregényeknek, az újvilági (Ultimate) verziónak, és az 1994-es animációs sorozatnak. Eddie izomkolosszus helyett normál testalkatú fickó volt, amilyen az Újvilágban, de a rajzfilmhez hasonlóan fotóriporterként, Peter Parker riválisaként próbált boldogulni, és itt is csalással akarta lejáratni Pókembert, ami végül a kirúgásához vezetett. Az a templomos jelenet viszont, amelyben a szimbióta egyesül vele, már a klasszikus eredetsztorit idézi a The Amazing Spider-Man 300. számából.

Látszik tehát, hogy Raimiék elvégezték a házi feladatukat, de sajnos Eddie Brock alakjának lényegi részét már nem tudták átültetni a vászonra. A képregényfigura rendkívül érdekes és sokrétű karakterdrámája – ami mögött a kisember társadalmi státusszerzésének elkeseredett vágya, valamint egy örökké elégedetlen apának való megfelelési kényszer húzódik meg – egyszerűen kukázva lett. Továbbá, a képregényverzióban az őrület jóval a szimbióta előtt kezdett érlelődni Eddie-ben, Pókember pedig, mint a férfi összes kudarcának forrása, rögeszmeként fészkelte be magát az elméjébe. Ezzel szemben a filmben egyszerű sértettség és kicsinyes bosszú vezérelte a minden előjel nélkül bekattanó karaktert.

A dizájn

Noha VFX-szempontból egyáltalán nem volt fércmunka a Pókember 3. Venomja, a dizájn már több ponton is hibádzott. A lény termetileg jóval kisebb volt, mint bármely korábbi verziója, és az arányokkal is sokkal visszafogottabban bántak a készítők, mint kellett volna. A szimbióta az összes párbeszédes jelenetben lemászott Eddie arcáról, ami a szájmozgás körüli macera miatt végül is érthető, de ez nem változtat azon, hogy a rajongók nem repestek különösebben az örömtől, amiért Venom rövid feltűnése során is javarészt a nem túl szerencsés választásnak bizonyuló Topher Grace-t kellett nézniük.

A casting

Habár Grace külsőleg egyáltalán nem hasonlított a korai füzetekből ismert, már a szimbióta nélkül is fenyegető megjelenésű Eddie Brockra, a karakter mérsékeltebben népszerű újvilági (Ultimate) verziójához – aki egy fiatalabb és véznább férfi – legalább egész közel állt. A valamilyen érthetetlen oknál fogva inkább a Homokember szerepére castingolt Thomas Haden Church ellenben pontosan olyan Eddie Brock lehetett volna, amilyenre a rajongók vágytak.

Az azelőtt főleg komikusként ismert Topher Grace (Azok a 70-es évek show, Jó társaság) egyébként nem volt annyira rossz a szerepben, amilyennek sokan beállítják. Az igaz, hogy Venomként az alakítása már inkább önparódiába fordult át, de Eddie Brock alávaló, gátlástalan és egoista oldalát végül is egész jól hozta. Arról már igazán nem ő tehet, hogy az írók teljesen félreértelmezték a figurát. Ráadásul a Venom-történetszál alaposan el lett sietve a filmben, így a színész nem is kapott rá esélyt, hogy rendesen elmerüljön a karakterben.

A szerep amúgy nagy kiugrási lehetőség lehetett volna Topher számára, de sajnos az általános fogadtatás nem volt a legkedvezőbb. A színész azóta is folyamatosan dolgozik, de a hasonló kaliberű ajánlatok már egy ideje elkerülik őt. Grace, aki egyébként maga is nagy rajongója Venomnak, nemrég szintén elismerte, hogy nem ez volt a figura legjobban sikerült inkarnációja:

"Megértem Sam elképzelését, ő Tobey [Maguire] karakterének egy sötét verzióját akarta létrehozni. Mint a karakter hatalmas rajongója, nagyon izgatott voltam, de tisztában voltam vele, hogy ez a figura más lesz, mint amin felnőttem. Szerintem elég menő volt, de nagyon várom már, hogy végre láthassam [Tom Hardy verzióját]. Az az a karakter, akivel felnőttem."

(forrás: Collider, Inverse, Screen Rant)

Nektek mi a véleményetek a Pókember 3. Venomjáról? Adtatok volna neki még egy esélyt, vagy jobb a tiszta lap? És mit gondoltok, az október 4-én érkező Venom jobban sül majd el, mint a karakter 2007-es mozis antréja?

Szatyina Dávid