Na ki jött vissza?

A Daredevil első évadának debütálása után tizenegy hónappal később érkezett a folytatás, ami így már a Marvel-Netflix megegyezésen kívülinek vehető. Ugye alapból az egyezség öt sorozat egy-egy szezonjáról szólt, azonban a Daredevil sikere jelentősen átírta a játékszabályokat. A folytatásra Steven S. DeKnight átadta a showrunneri stafétát a Doug Petrie és Marco Ramirez párosnak. Ahogy elődjük, ők sem voltak újak a szakmában, Ramirez korábban olyan sikeres produkciókban látott el többrétű feladatokat, mint a Kemény Motorosok (Sons Of Anarchy), Orange Is The New Black vagy a Da Vinci Démonai, Petrie pedig a Bosszúállók rendezőjével, Joss Whedonnal dolgozott éveken keresztül  a Buffy, a vámpírok rémén, az Angelen, emellett pedig részt vett az American Horror Story: Coven és a CSI elkészítésében is. Mint látjuk, nem vettek zsákbamacskát a fejesek az alkalmazásukkal, ami érthető is, hiszen egy folytatásnál alapkövetelmény megugrani és túlszárnyalni az előző etapot. Ez pedig be is jött, hiszen a Daredevil második évad nemhogy túllépte az első számait, de újra az akkori legnézettebb Netflix sorozattá vált.

Második menet

Történetünk néhány héttel, legfeljebb hónappal (sajnos pontosan időben nem lehet behatárolni) az előző évad vége után veszi fel a fonalat. Wilson Fisket lecsukták, amivel a Nelson & Murdock ügyvédi iroda és dolgozóik nem kis nevet szereztek maguknak. Mattet (Charlie Cox), Foggyt (Elden Hanson) és Karent (Deborah Ann-Woll), felkeresi egy Eliott Grott (McCaleb Burnett) nevű ír bandatag, aki vallomásáért cserébe hatósági védelmet szeretne, ugyanis mint kiderül, valaki elkezdte szisztematikusan levadászni a New York-i bűnszövetkezeteket. Persze megtudjuk, ez nem más, mint a képregényekből jól ismert Frank Castle (Jon Bernthal), aki megindította sajátos keresztes hadjáratát a bűnözés ellen. Az előző évadhoz képest változás, hogy most már nem csak egy, hanem két fő történeti szálról lehet beszélni, ugyanis a szezon közepén megjelenik Matt régi barátnője, Elektra (Élodie Yung) és az előző évadban meglengetett Hand is nagyobb szerephez jut.

A fő hármasunkon kívül visszatért a folytatásra a Jessica Jones-ban is tiszteletét tevő Claire Temple (Rosario Dawson), a most már rácsok mögül tevékenykedő Wilson Fisk (Vincent D’Onofrio), Matt rejtélyes mentora, Stick (Scott Glenn), a halálból feltámadó Nobu Yoshioka (Peter Shinkoda), a drogokkal kereskedő kedves öreg hölgy, Madame Gao (Wai Ching Ho), valamint Daredevilt eszközökkel ellátó Melvin Potter (Matt Gerald). Új szereplőként köszönthetjük az államügyészségnek dolgozó Blake Towert (Stephen Rider), Roscoe Sweeneyt (Kevin Nagle), valamint a Jessica Jones-ból egy jelenet elejéig átugró Jeri Hogarthot (Carrie Ann-Moss). Az előző évadnál azt írtam, a történet lényege, hogy miként válik Matt Daredevillé, a folytatásban pedig már azt láthatjuk, hogyan tevékenykedik, mint Hell’s Kitchen védelmezője, és hogy milyen problémákkal kell megküzdenie a kettős élete miatt. Az évad során olyan kérdéseket is feszegettek a készítők, mi a hatékonyabb: törvény kontra önbíráskodás, a moralitás határai, különböző világnézetek egymással szembeállítása és hogy ne ítéljünk rögtön első ránézésre, mert nem minden fekete és fehér.

Valami régi, valami új

A bevált recepten ne változtass elv mentén a szereplőgárdában nagy frissítések nem történtek. Az előző évadot túlélők közül minden karaktert visszahoztak a készítők. A Charlie Cox (Matt), Elden Hanson (Foggy), Deborah Ann-Woll (Karen) hármas a folytatáshoz méltóan nem csak hozta a korábbi szintet, de sikerült rá is tenniük néhány lapáttal. Szemmel láthatólag mind karakterileg, mind pedig színészileg is sokat fejlődtek a szereplők. A korábbiakhoz képest kisebb szerepet kapott Vincent D’Onofrio (Fisk) és Rosario Dawson (Claire), ami, ha mondhatni, főleg D’Onofrionál tett jót, így az előző évad során zavarónak ható elemek teljesen eltűntek belőle.

Az újak közül azonban az első kiemelt figyelmet érdemelő szereplő Jon Bernthal (Frank Castle), kinek alakítása egyszerűen letaglózó. Ha van valaki, aki alkalmas Punisher szerepére, akkor az ő. Nem hiába, az évad legtöbb csúcspillanata is hozzá és a karakteréhez köthető. Egyszerre volt képes sugározni magából a badass és a családját elvesztő megtört ember hangulatát. Oldalakon át lehetne taglalni, hogy miért volt a lehető legjobb választás, de többet mond, ha az ember látja Castle bőrében, nem véletlen, hogy a közönségszavazáson is őt választottátok meg legjobb új karakterként.

A másik kiemelt szereplőnk Élodie Yung (Elektra). Tudniillik, hogy Matt Murdock karakteréhez hasonlóan Elektrát is sikerült egy orbitálisan rossz mozifilmben meggyalázni (Jennifer Garner-féle önálló Elektra mozi). Na ez most itt ki lett szépen javítva. Young remekül hozta a látszólag elkényeztetett gazdag lányt, aki a háttérben egy félelmetes és probléma nélkül ölni is képes nindzsa. Mindemellett gyengéd érzelmeket táplál főhősünk iránt, aki, ha nem figyel oda, könnyen a mélybe rántja őt a veszélyes nő. Mellékszereplők közül érdemes megemlíteni Scott Glennt, Stickként hozta a formáját és a több képernyőidő miatt jobban is átjött a karaktere, nagyobb mélységet kapott a korábbiakhoz képest.

Helló sötétség, régi barátom

Jó szokásukhoz híven a sorozat készítői hangulat terén sem eszközöltek nagy változásokat, leginkább csak csiszoltak a már lefektetett alapokon. Megmaradt a realisztikus világkép, egy kis miszticizmussal vegyítve, ezzel előrevetítve az Iron Fist és a Defenders hangulatát, azonban nem estek át ezzel sem a ló másik oldalára. Az események és a sebesség, főleg a két szálon futó történet miatt felgyorsultak, szerencsére nem követhetetlen módra. Az akciójelenetek még erősebbek, köszönhetően Frank megjelenésének, a Daredevil kontra Punisher összecsapások, és az újból felbukkanó folyosós akció is jobban sikerült. A harc mellett a dráma és az érzelmek is nagyobb szerepet kaptak, szintén Frankhez köthetően, de az Elektra vonal szintén sokat hozzátett ennek kialakulásához. A hamarosan megjelenő Netflix-sorozatos "legjobb jelenetek" listánkból pedig láthatjátok majd, hogy innen sikerült a legtöbbet kiválasztani, nem véletlenül.  

A történések legjava még mindig az éjszakában játszódik, a legimpozánsabb képeket itt mutatják be, remekül játszanak a sötéttel úgy, hogy ne váljon zavaróvá és nézhetetlenné a kép. Erősebbek azonban a nappal játszódó jelenetek, leginkább a jogi vonalnak köszönhetően (People vs Frank Castle). A hangulat maradt az a komor, borús légkör, ami az előző évadot is jellemezte, főképp az erősebb drámai vonal miatt. A képi világ is igyekszik ezt kihangsúlyozni, nagyon jó példa erre, amikor Karen Frank korábbi házában kutat nyomok után, és felfedezi a képeket a családjáról. Zeneileg pedig ismét csak sikerült jól kiegészíteni a már jelenlévő hangulati elemeket, amik a sorozatot jellemzik.

And yeah, it was worth it

A Daredevil második szezonja láthatóan jobbra sikerült az elsőnél, sőt, meg merem kockáztatni, hogy minden idők legjobb képregénysorozat évadjává vált. Folytatta a már megkezdett utat, sikerült még magasabb szintre emelnie az amúgy sem alacsonyan fekvő szintet, és letett elénk egy olyan történetet, amit minden néző egyaránt élvezhet. Érdekes kérdés lehet még a második etappal kapcsolatban, hogy hány, korábban a Defendersbe szánt elemet helyeztek át ide, hiszen mint tudjuk, ezzel már átlépték az előzetes megállapodás kereteit, és jó eséllyel Elektra felvezetése is csak a Defendersben történt volna meg. A szezon sikerét mutatja, hogy egy hónappal a megjelenés után berendelték az első spin-off sorozatot, a Punisher szériát, később pedig a harmadik Daredevil évadot is.

Boldizsár István