Igyekeztünk átláthatóbbá tenni a karakter körüli helyzetet.

A cikk írásakor már csak pár hét választ el minket a közelgő Pókember: Hazatérés mozitól. Hangolódásképp úgy gondoltuk, hogy készülünk számotokra egy olyan összefoglalóval, ami bemutatja a karakter filmes megjelenéseit, valamint filmes jogainak oda-vissza vándorlását a Marvel és a Sony között. (Másképp fogalmazva: többek között választ adunk a “Miért nem Andrew Garfield szerepelt a Polgárháborúban?” közkedvelt és visszatérő kérdésre).

Bevezető

Az ezredforduló közeledtével nem igazán állt túl jól a Marvel szénája: a ‘90-es évek közepén gyakorlatilag teljesen csődbe mentek. Ahhoz, hogy a képregény bizniszük életben maradhasson, a legtöbb karakterük filmes jogát el kellett adniuk különböző hollywoodi stúdióknak. Így került például az X-Men és a Fantasztikus Négyes a Fox tulajdonába, Pókember pedig a Sony kezei közé.

Érdemes észben tartanunk azt is, hogy ekkortájt a műfaj megítélése bőven a béka egy bizonyos testrésze alatt járt, a világ még éppen próbált felépülni a Batman és Robin okozta traumákból. Az első három adaptáció, melyek elindították az általunk jól ismert és szeretett képregényfilmek aranykorát, sorban a Penge (1998), az X-Men – A kívülállók (2000) és az első Pókember (2002) volt.

A nagy erő… (Pókember és Pókember 2)

Sam Raimi rendezte a jelenleg huszas éveikben járó olvasók (és cikkírók) egyik meghatározó gyerekkori filmjét, amely az animációs sorozatok után elhozta számunkra Peter Parker kalandjait immáron a nagyvásznon is.

Az első Pókember film óriási kritikai és anyagi sikerré vált. A Rotten Tomatoes-on 89%-ot tudhat magának, az akkori árfolyam szerint pedig 820 millió dollárral sikerült kasszát robbantania, ami az inflációt beleszámolva ma bőven 1 milliárd dollár felett járna.

Meg is lovagolták azonnal falmászó sikerét a Sonynál, és 2004-ben leszállították nekünk a második Pókember mozit, amit a mai napig az egyik legjobb képregényfilmként tartanak számon (nem túlzunk, aki sok ilyen típusú filmes csatornát néz YouTube-on, az tudhatja, rengetegen sorolják a top 3 közé). A folytatás egy 93%-os Rotten értékelést, valamint 780 millió dollárt tudhatott magáénak, szóval a Sony nyilván továbbhaladt a harmadik epizódra.

… nagy felelősséggel jár (Pókember 3)

Sajnos a Pókember második epizódja után – egy-két kivétellel, például a Batman: Kezdődik! – két-három évig botrányosan rossz képregényfilmeket kaptunk. És bizony Peter harmadik önálló kalandja a Sony gondozásában nem a kivételek sorát erősítette. Egy túlzsúfolt, buta trilógiazárót kaptunk 2007-ben, amiben a közönségkedvenc Venom karakterét szinte kiherélték, valamint Peterből emo-bohócot csináltak azzal az ominózus táncjelenettel. Sajnos sokat akart a szarka és túlzsúfolták a filmet, ami végül a vesztét okozta a Tobey Maguire által megformált hálószövőnek.

Habár a harmadik film anyagilag hozott egy szép 890 millió dolláros összbevételt, valamint “rottenen” még épp frissnek tudható a maga 63%-ával, viszont a rajongók annyira szétkapták a filmet, hogy a Sony elkaszálta a negyediket (amiben egyébként érdekességképp Keselyű küzdött volna meg Pókemberrel). A Pókember széria egy időre megpihent a Sony poros szekrényeiben.

A nagy(?) visszatérés: A csodálatos Pókember (2012)

Egész pontosan öt évig, ami meglepő mód épp az az időtartam, ami után ha nem kezdett volna a Sony semmit sem Pókemberrel, akkor a filmes jogok bizony visszaszálltak volna a Marvelhez. Minő véletlen, hogy pont kisajtoltak magukból a Sonynál egy új filmet, nemde?

Amit látni kell, hogy 2008-tól gyakorlatilag a szuperhősfilmek reneszánszát éljük. A Vasember és A sötét lovag elindított egy olyan folyamatot, melynek eredményeképp ma már évi átlag öt-hat képregény adaptáció kerül a mozikba. Nyilván a működő gépezet megtetszett a Sonynak is, úgyhogy épp idejét látták rebootolni a Pókember szériát az első A csodálatos Pókember film formájában.

A rendezői székbe ezúttal Marc Webb került, a film pedig, hát… lett valamilyen. Bevételt és kritikai fogadtatást tekintve is eléggé átlagos lett, 750 millió dollárt szerzett magának világszerte a piacon, valamint egy 72%-ot Rotten Tomatoes-on. Ha megfigyelitek, 70 millió dollárral alulmaradt az első, Raimi-féle Pókember filmhez képest – és akkor az inflációt még nem is számoltuk…

Az Andrew Garfield alakította Pókember épp annyira aratott sikert a rajongóknál mind fogadtatás, mind anyagi szempontból, hogy a Sony elkezdjen komolyabb, univerzumépítéses terveket szőni. Itt pedig, ironikus módon épp az univerzum szólt közbe.

“Figyi’ má, ebbő’ baj lesz”: A csodálatos Pókember 2 (2014)

Vitatkozhatnánk róla, hogy a harmadik Pókember film vagy pedig a szóban forgó alkotás a legrosszabb az eddigi öt Póki film közül. A Sony másodjára is beleesett a túlzsúfolás csapdájába, szó szerint mindent bele akartak rakni a folytatásba.

A stúdiónak ekkor már a tervei között szerepelt egy önálló, Sinister Six mozi, amit A csodálatos Pókember 2-ben akartak felvezetni. A problémát az okozta, hogy a megannyi, univerzumépítéssel kapcsolatos terv rányomta a bélyegét a filmre. Egyszerre akarták felvezetni a Sinister Six-et, a Zöld Manó szálat, Mary Jane-t (őt mondjuk végül kivágták a filmből), Peter szüleinek rejtélyes múltját, valamint Gwen halálát. Ráadásul mindezt egy helyenként hihetetlenül unalmas és túlnyújtott romantikus drámában, Peter és Gwen között próbálták kitölteni.

Nyilván a fogadtatás katasztrofális volt. Rotten Tomatoes-on ez a film kapta a legalacsonyabb értékelést (52%), valamint bevétel szempontjából is csak 709 millió dollárt hozott egy olyan költségvetés mellett, amit figyelj: a Sony a mai napig(!) nem tett publikussá.

Észak-Korea esete a May néni spinoff filmmel: a Sony bukása

A bekezdés címét elolvasva valószínűleg totál idiótának néztek minket, de mindjárt megértitek az összefüggést.

Ezen a ponton már mindenkinek a hócipője is tele volt a Sonyval. A csodálatos Pókember második részével teljesen elvágta magát a stúdió, ráadásuk ők maguk sem segítettek a saját helyzetükön. A már 2013-ban bejelentett harmadik ÉS negyedik film mellett tervben volt még az említett Sinister Six, egy szóló Venom mozi, valamint egy May néni kémkedős múltját bemutató film. Igen, jól olvastátok.

Az eredetileg 2016 nyarára ütemezett harmadik részt először eltolták 2017-re, aztán egyre rosszabb irányba haladtak a dolgok. Andrew Garfield és a stúdió között is roppantul megromlott a kapcsolat, a színész szó nélkül kihagyta az egyik Sonys konferenciát, ahol a harmadik részt kellett volna promóznia.

És ekkor, 2014 végén kitört a teljes káosz. A Sonynál rendkívül sok problémát okozott James Franco és Seth Rogen akkori agymenése, az Interjú című film, ami az Észak-Koreában ismeretes politikai helyzetet figurázta volna ki. Konkrétan ez odáig fajult, hogy az ország vezetője megfenyegette az USA-t, nyílt háborús ígérgetéstől kezdve volt itt minden…

Végül a Sonyt egy óriási hackertámadás érte. A hackerek kiszivárogtattak megannyi botrányos információt a stúdió filmjeit illetően, beleértve belső levelezéseket is. A levelezések ráerősítettek arra, amit egyébként ekkor már a vak is látott: a Sonynak fogalma sem volt, mit és hogyan kellene csinálniuk ahhoz, hogy A csodálatos Pókember széria jól működjön. Kapkodtak, sokat akartak egyszerre, annak aztán meg tudjuk, mi a vége…

Hazatérés: 2015. február 9.

2014 októberében a Marvel Studios felfedte a teljes harmadik fázisukat egy nyílt gálaest keretein belül. Személy szerint ekkortájt kezdtem el foglalkozni mélyebben a marveles filmekkel és sorozatokkal, és akármennyire is ájultam el a felhozataltól, keserű szájízzel zártam be a videót.

Kis srácként, ahogy szerintem rengeteg másik olvasónak, rendkívül sokat jelentett számomra Pókember, hiszen vele tudtam/tudtunk a leginkább azonosulni gyerekként és tiniként. Láttam, hogy mi vár ránk a következő pár évben (Polgárháború, Doctor Strange, Fekete Párduc, Végtelen háború és még sorolhatnám), és nem hagyott nyugodni a tudat, hogy mennyire jól mutatna itt egy Pókember film is. De nem kaptam meg. A pletykák pletykák maradtak, a Sony gyakorlatilag már holtan vergődött a földön a hackeknek köszönhetően, a Webb-féle szériát a pokolba kívánta mindenki a horribilis második rész után… de Póki maradt továbbra is a helyén.

Egészen 2015. február 9-ig. A közkedvelt “felrobbant az internet” kifejezés ezen a napon kézzelfogható volt. Emlékszem, aznap reggel nyolcra mentem egyetemre egy hosszú, négyórás laborra, amihez semmi kedvem volt. Előtte rutinszerűen gyorsan megnéztem a Facebookomat és az e-mailjeimet, és akkor szó szerint arcba csapott a hír. Képregényfanatikus ismerősök, bekövetett hírportálok és YouTube csatornák, mindenhonnan ugyanaz az egy mondat fogadott:

Spider-Man joins the Marvel Cinematic Universe

Vagyis Pókember csatlakozott a Marvel Moziverzumhoz. A Sony és a Marvel Studios végre megegyeztek. Reflexszerűen nézte meg mindenki a naptárát, de az nem április 1-et mutatott. Amire több millió fan hónapok és évek óta vágyott, végül valósággá vált. (Pici érdekesség: anno a Marvel hivatalos oldalán a hírt egyébként úgy közölték, hogy a Sony vezeti be a Marvel Moziverzumot a csodálatos Pókember világába… azért ehhez kellett pofa a Sony részéről az előző fejezetek után…)

Sony a Marvel ellen: Pókember hajnala

Na persze annyira nem egyszerű a helyzet, mint a legtöbb karakter filmes jogait illetően. Pókember ugyanis gyakorlatilag egy közös, megosztott szellemi tartalom a két stúdió között. Akkori és jelenlegi állás szerint:

• a Marvel Studios felhasználhatja a karaktert a saját filmjeiben és mind az önálló, mind a csapatfilmekben teljes kreatív kontrollt élvez → vagyis a sztorit és a karaktereket illetően övék minden beleszólás
• a Sony pedig teljes anyagi kontrollt élvez, vagyis ő állja az önálló filmjei produkciós és marketing költségeit, valamint a bevétel is őt illeti (nyilván az MFU-s csapatfilmek esetén ez nem így van)

Szintén a hírben szerepelt, hogy a karakter először egy MFU filmben, egész pontosan a Polgárháborúban fog feltűnni, az első szólófilmje pedig 2017 júliusában kerül majd a mozikba Pókember: Hazatérés címmel.

A gigászi bejelentés után azonnal meg is kezdődött a kutatás az új Pókember után, hiszen a karaktert teljesen rebootolni akarták eredettörténet nélkül. Hosszas meghallgatások után a szerepet végül az angol Tom Holland szerezte meg, az új Póki első megjelenésére pedig az Amerika Kapitány: Polgárháború jelenetei között került sor. A fiatal, gimnazista évei elején járó Peter abban a kevés jelenetben is belopta magát az emberek szívébe, elsöprő sikert aratott az ifjú Tom alakítása.

Hazaértünk

És itt járunk most. Ahogy már említettük, a karakter szempontjából meghatározó gimnazista, tinédzserkori évek és környezet lesz előtérbe helyezve a közelgő Hazatérésben. Az új Pókember kapcsán tervben van jelenleg egy újabb trilógia, a filmek Peter második, harmadik és utolsó, negyedik gimis éveit mutatnák be sorra (a Polgárháború történései során az első, gólya évét töltötte épp suliban). Saját filmjein túl Peter szerepelni fog a harmadik Bosszúállók filmben, a már epekedve várt Végtelen háborúban, valamint a negyedikben is várható a megjelenése.

Mint láthatjátok, hosszas és közel sem egyszerű utat járt be a karakter tizenöt év alatt, hogy végül a többi közkedvelt karakterrel együtt jelenhessen meg a filmvásznon. Reméljük, a kis történelemlecke után sikerült néhány kérdésetekre választ adnunk és ti is legalább annyira várjátok már az itthon július 6-án mozikba kerülő filmet, mint mi a szerkesztőséggel!