A Fekete Párduc rendezője szívhez szóló nekrológgal búcsúztatta Chadwick Bosemant

2020. augusztus 30. - Marvel Magyarország

"Gyönyörű életet élt."

blackpanther5a54455f29f25.jpg

A vastagbélrákkal folytatott küzdelmét követően tragikusan fiatalon elhunyt Chadwick Bosemant nem csupán egész Hollywood, de az egész világ gyászolja. Folyamatosan frissülő gyűjtésünkben mi is beszámoltunk arról, hogy a Marvel Moziverzum mennyi szuperhőse nyilvánította részvétét a családnak, és kifejezte fájdalmát, hozzájuk pedig az a Ryan Coogler is csatlakozott, aki a hatalmas sikerű Fekete Párducban rendezhette a színészt.

Boseman a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháború óta formálta meg a fekete közösség számára rendkívül fontos T’Challát, a Ryan Coogler rendezésében készült Fekete Párduc pedig kulturális és társadalmi hatása mellett történelmet írt azzal, hogy ezzel nyert először Oscart a Marvel. A film sikerében elvitathatatlan szerepe volt a Creeddel annak idején nagyot dobbantó Cooglernek is, aki T'Challa kalandjainak új felvonását is dirigálta volna. Még ha ez utóbbi sorsáról egyelőre korai is beszélni, az író-rendező most egy érzelmes nekrológgal búcsúzott a színésztől, amelyet alább teljes hosszában, magyar fordításban olvashattok el.

„Mielőtt megosztanám gondolataimat a nagyszerű Chadwick Boseman távozásával kapcsolatban, először is szeretném részvétemet nyilvánítani családjának, akik rengeteget jelentettek számára. A feleségének, Simone-nak különösképp.

Megörökölhettem a Marvel és a Russo fivérek színészválasztását T'Challa esetében, amiért örökké hálás leszek. Először az Amerika Kapitány: Polgárháború befejezetlen vágásában láttam Chad alakítását T'Challaként, amikor még fontolgattam, hogy jó döntés lenne-e vállalnom a Fekete Párduc rendezését. Sosem felejtem el, ültem a szerkesztői lakosztályban és néztem a jeleneteit. Az első felbukkanását a Scarlett Johansson által megformált Fekete Özvegy oldalán, majd a dél-afrikai mozititánnal, John Kanival T'Challa apjaként, T'Chaka királyként. Abban a pillanatban vált világossá, hogy szeretném elkészíteni ezt a filmet. Miután Scarlett karaktere magukra hagyta őket, Chad és John beszélgetni kezdtek egy olyan nyelven, amelyet korábban még sosem hallottam. Ismerős volt, tele olyan hangzásokkal, ami fekete gyerekek beszédére jellemző az Egyesült Államokban. Olyan hangzásokkal, amiért gyakran megszidják a gyerekeket, hogy tiszteletlenek vagy udvariatlanok. De a zeneiségéből áradt az ősiség, az erő és hogy afrikai.

A film megtekintése után kifaggattam erről Nate Moore-t, a film producerét. »Ezt ti találtátok ki?« Nate azt felelte: »Ez xhosza, John Kani anyanyelve. Ő és Chad döntötték el a forgatáson, hogy így készítik el a jelenetet, mi pedig támogattuk őket.« Magamban belegondoltam, hogy »[Chad] egy másik nyelven tanulta meg azokat a sorokat, ráadásul azon a napon?« Nem tudtam elképzelni, milyen nehéz lehetett, és bár akkor még nem is találkoztam vele, máris áhítattal tekintettem a színészi képességeire.

Később megtudtam, rengeteg párbeszéd folyt azzal kapcsolatban, hogyan beszéljen a filmben T'Challa. A Dél-Karolinából származó Chad segítette elő, hogy a xhosza legyen Vakanda hivatalos nyelve, mivel képes volt megtanulni a sorait xhoszaiul, méghozzá ott helyben. Azt is szorgalmazta, hogy karaktere afrikai akcentussal beszéljen, hogy T'Challát olyan afrikai királyként mutathassa be a közönség előtt, akinek a Nyugat nem hódította meg a nyelvjárását.

2016 elején végre személyesen is találkoztam Chaddel, miután leszerződtem a filmre. Átsurrant az újságírók között, akik egy sajtótájékoztatóra gyűltek össze a Creeddel kapcsolatban, hogy találkozhasson velem a zöld szobában. Beszélgettünk az életünkről, az egyetemi futballkarrieremről és rendezői tanulmányairól a Howardon, valamint a T'Challával és Vakandával kapcsolatos kollektív jövőképünkről. Szóba került az is, mennyire mulatságos, hogy a volt osztálytársa, Ta-Nehisi Coates írta akkoriban a Marvel Fekete Párduc képregényét. És hogy miként ismerte Chad a szintén a Howardon hallgató Prince Jones-t, akinek a rendőrök általi meggyilkolása inspirálta Coatest a Between The World and Me című emlékirata megírására.

Már akkor észrevettem, Chad micsoda anomália. Nyugodt volt. Markáns. Folyamatosan tanult. De egyszerre kedves is, megnyugtató, az övé volt a világ legmelengetőbb nevetése, és egy szempár, ami ugyan bőven a koránál nagyobb rálátást sugallt, ám mégis úgy ragyogott, mint amikor egy gyermek először csodálkozik rá valamire.

Ez volt az első a számos beszélgetésünk közül. Különleges ember volt. Gyakran beszéltünk az örökségről és arról, hogy mit jelent afrikainak lenni. A filmre való felkészülés során minden döntést, minden választást megfontolt, nemcsak azt, hogy rá miként hatna, hanem azt is, hogy ezek a döntések hogyan rezonálnának másokkal. »Nem állnak készen erre a filmre. Olyan, mint a Star Wars vagy A Gyűrűk Ura, csak számunkra... és még nagyobb!« Mindig ezt mondta nekem, amikor éppen egy érzelmes jelenet befejezésén kínlódtunk kétszeres túlórában. Vagy amikor testfestékkel borítva a saját kaszkadőrmutatványait csinálta. Vagy amikor fagyos vízbe és habszivacsokba kellett vetnie magát. Bólintottam és mosolyogtam, de nem hittem neki. Fogalmam sem volt, hogy működni fog-e a film. Nem voltam biztos benne, hogy tudom, mit csinálok. De visszanézve rá kellett jönnöm, hogy Chad tudott valamit, amit mi nem. A hosszú játékot játszotta, miközben mindent beleadott a munkába. Mert bizony munka volt, amit ő végzett.

A mellékszerepek meghallgatásain is tiszteletét tette, ami nem megszokott a nagy költségvetésű filmek főszereplőitől. Ott volt több M'Baku meghallgatáson is. Winston Duke esetében annyira megérezte a kémiát, hogy a felolvasás birkózásba csapott át. Winston véletlenül el is törte a karperecét. Letitia Wright pedig a jellegzetes humorával kiragadta Chadet a királyi higgadtságából, mosolyt csalva T'Challa arcára.

A film forgatásakor gyakran találkoztunk az irodámban vagy az atlantai lakásomban, hogy megbeszéljük a szövegeket, és hogy miként adjunk további mélységet az egyes jeleneteknek. Jelmezekről, katonai gyakorlatokról beszélgettünk. Azt mondta nekem: »A vakandaiaknak táncolniuk kell a koronázások alatt. Ha csak állnak ott lándzsákkal, mi különbözteti meg őket a rómaiaktól?« A forgatókönyv korai tervezetében Erik Killmonger azt kérte T'Challától, hogy Vakandában temessék el. Chad ezt átgondolta és megkérdezte, mi lenne, ha Killmonger azt kérné, hogy máshova temessék el?

Fontos volt számára a magánszféra, én sem voltam tisztában a betegségének részleteivel. Miután a családja kiadta a közleményt, csak akkor jöttem rá, hogy egész idő alatt együtt élt a betegségével, amíg ismertem. Ám mivel gondoskodó, vezető és hívő ember volt, méltósággal és büszkeséggel, inkább megkímélte munkatársait szenvedéseitől. Gyönyörű életet élt, és nagyszerű műveket hagyott maga után. Nap mint nap, évről évre. Ez volt ő. Utolsó napjaimig mesélni fogok róla, hogy ott lehetettem valamennyi legragyogóbb szikrájánál. Milyen hihetetlen az örökség, amit ránk hagyott.

Ilyen hevesen még nem gyászoltam eddig. Az elmúlt évet felkészüléssel és álmodozással töltöttem, megírtam azokat a szavakat, melyeket kimondhatott volna, amiket végül eltemetett a sors. Megrendít a gondolat, hogy többé nem láthatom majd a közeliket róla a monitoron, vagy sétálhatok oda hozzá, hogy megkérjem egy újabb felvételre.

Még inkább fáj belegondolni, hogy nem válthatunk egymással több beszélgetést, videochatet vagy éppen szöveges üzenetet. Vegetáriánus recepteket, étkezési tanácsokat küldött a családomnak és nekem a világjárvány alatt. Még akkor is gondoskodott rólam és a szeretteimről, amikor a rák elleni harcot vívta.

Az afrikai kultúrákban gyakran tekintünk az elhunyt szeretteinkre elődökként. Néha genetikai rokonról van szó, néha nem. Kiváltságnak érzem, hogy rendezhettem jeleneteket Chad karakterével, T'Challával, amelyekben Vakanda elődeivel kommunikál. Atlantában voltunk, egy elhagyatott raktárban, kék képernyőkkel és hatalmas kivilágítással, de Chad alakítása miatt mindez valódinak érződött. Azt hiszem, azért, mert az elődök rajta keresztül üzentek a találkozásunktól kezdve. Most már nem titok számomra sem, hogy miként volt képes ilyen tehetségesen megformálni néhányat a legnagyobbjaink közül. Sosem kételkedtem benne, hogy ha tovább él, még több hasonlóval áldhatott volna meg minket. De nehéz szívvel és mély hálával, amiért valaha is jelen lehettem az életében, el kell számolnom a ténnyel, hogy immáron Chad is egy az elődök közül. És tudom, hogy vigyázni fog ránk, amíg nem találkozunk ismét.”

Kapcsolódó hír, hogy a Chadwick Boseman sajnálatos távozását bejelentő poszt lett a Twitter történelmének legnépszerűbb bejegyzése, ami szintén kifejezi, milyen hatalmas tisztelet és szeretet övezi a színészt.

A bejegyzés trackback címe:

https://marvelmagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr8016182990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intelligensmosópor-jogi aktivista 2020.09.06. 08:22:13

Nem tudom hova tegyem úgyhogy ide lesz mert gondolom a megemlékezéshez van köze*:

Jelenleg ComiXology-n az ŐSSZES Black Panther füzet ingyenes (ki tudja meddig), még az olyan lazán kapcsolódó címeké is mint Shuri meg Killmonger.

* Vagy van, vagy a Marvel digitális kiadással foglalkozó osztálya emelni akarja a számait így 3. negyedév végén. Esetleg mindkettő.

Marvel Magyarország 2020.09.06. 10:49:18

@Intelligensmosópor-jogi aktivista: Köszi, hogy jelezted, gyorsan raktunk is ki posztot ezzel kapcsolatban.
süti beállítások módosítása