Ez aztán tényleg mindent tud, amit egy póknak kell.
Figyelem! Habár a film történéseiről spoilermentesen értekezünk, az azt megelőző Bosszúállók: Végjáték egy kulcsfontosságú, a cselekmény szempontjából erőteljesen spoileres pillanata megemlítésre kerül.
A 2008 óta építkező, három fázist felölelő Végtelen Saga hivatalosan is a végéhez ért a Végjáték levezetőjeként szolgáló Pókember: Idegenben történetével. A Hazatérés és a két gigászi Bosszúállók-film eseményei után folytatódtak a fiatal Peter Parker kalandjai egy elképesztően szórakoztató, fordulatos és látványos második részben. A továbbiakban SPOILEREK NÉLKÜL (ami ennél a filmnél nem kis feladat lesz) olvashatjátok kritikánkat a hálószövő új kalandjáról.
Korhatáros Euro-túra
A film közvetlenül a Végjáték történései és Tony Stark hősies áldozata után veszi fel a fonalat. Peterék újra a suliban találják magukat, ahol mindenki próbál visszarázódni abba az érdekes szituációba, amit Thanos csettintése okozott a világgal. Néhány korábbi osztálytársuk ugyanis öt évet öregedett, néhányan viszont ugyanolyan fiatalon tértek vissza a csettintés (vagy ahogy a film hívja, pitty) utáni világba.
Peter a gyász miatt nem szívesen bújik a Pókember jelmezbe, a történéseket a pókösztöne is megsínyli és inkább a hétköznapi életét szeretné előtérbe helyezni: középpontban MJ szívének meghódításával a közelgő, európai osztálykiránduláson. Természetesen a "kissé" különc lány körüli tervei teljes egészében befuccsolnak, mikor egy alternatív földről néhány elementál átszökik. Velük együtt érkezik a mi Földünkre Quentin Beck, alias Mysterio is, akinek feladata, hogy megállítsa a négy őselemből felépülő lényt – mielőtt az övéhez hasonlóan a mi világunknak is annyi.
A konkrét sztoriról röviden tényleg ennyi, Peter egy eléggé nehéz helyzetben találja magát a csettintés utáni világban. Óriási felelősség hárul rá, hogy Tony nyomdokaiba lépjen, viszont a meghatározó veszteség után nem igazán óhajt hőst játszani. A film egyébként gyorsan megágyaz a megváltozott világnak és Peter érzelmi válságának, még úgy is, hogy a cselekmény elején jó pár, az előzetesben szereplő jelenetet kivágtak (ezeket később tervezik kiadni egy rövidfilm formájában, vélhetően a DVD- és BD-lemezeken).
Van egy pont a filmben (amit, mivel megígértük, hogy nincs spoiler, nem is említek konkrétan), amelyet követően teljesen megváltozik a produkció jellege. Az első fele az európai kiruccanásra koncentrál, amiben visszaköszön a Hazatérésben ügyesen kiaknázott gimis felnövés-történet.
Nem tudom, kinek az ötleteként merült fel az írók közül a váltakozó európai helyszínek gondolata, de minimum fizetésemelést érdemelne. A Hazatérés, és most az Idegenben is ügyesen használja az egyedi, eddigi Pókember-filmekben kihasználatlan helyszíneket, amivel kellőképp el tudja magát különíti a Marvel Moziverzum Peter Parkere a korábbi adaptációktól. Felemelő látvány olyan európai nagyvárosok, mint Velence, Prága, Berlin vagy London utcáin viszontlátni a hálószövő karakterét a Raimi- és Webb-féle filmek után, ahol mindig a New York-i felhőkarcolók között jártunk.
A "szabotált osztálykirándulás" jelleg szintén remekül működik, viszont tényleg kellett a leselkedő SHIELD és az elementálok is, nélkülük ugyanis szerintem az egész film nem tudta volna élvezhető formában fenntartani ezt a bohókás túra jellegét a végéig. Peter osztálytársai jópofák és újfajta dinamikákat is láthatunk, de egyszer-kétszer már éreztem magamon, hogy némelyik túl sok – különösen Ned Leeds és Betty Brant románca.
Holland és Zendaya között a kémia viszont remek, és a Hazatéréssel ellentétben MJ sokkalta több szerepet kapott, akinek a karaktere továbbra is a csodabogár úton haladt tovább. Tekintve, hogy egy tudományközpontú gimibe jár mindenki, én már teljesen megbarátkoztam a karakter újragondolt megreformálásával, ráadásul az összhang is jobban működik közte és Peter között, mint anno a Tobey Maguire és Kirsten Dunst párosnál.
Na de jöjjön, amire és akire igazán kíváncsiak vagytok...
Mysterio és Pókember: Ki lesz az új Vasember?
Jake Gyllenhaal gyakorlatilag lubickol a hős Mysterio szerepében. Remekül kiegészítik egymást Peterrel, ráadásul a karaktereik között is nem kevés párhuzamot lehet vonni. És most leszek bajban.
Peter és Mysterio kapcsán ugyanis két nagyon fontos motívum és üzenet is előkerül: az egyik a gyász és annak feldolgozása, valamint ezzel összhangban az új Vasember szerepének felöltése. A másikról pedig sajnos még nem beszélhetek nyíltan. Viszont ezzel a rejtélyes („misztikus”) másikkal olyan témákat boncolgat a film, amely a mi világunkban is egy nap mint nap előkerülő, komoly probléma. Emiatt pedig nálam egy óriási piros pontot kapott a film, hiszen habár a Marvel Moziverzum hősökkel zsúfolt valóságában ez sokkalta jobban és nagyobbat üt, nekünk, hétköznapi halandóknak is alaposan leesik a tantusz, és tudunk vele azonosulni a film végére. (Vért izzadok egyébként közben, hogy csak rébuszokban beszélhetek, de mindenképp meg kellett említenem.)
A fent említettekre egyébként olyan apróságok is rásegítenek, mint az MJ kegyeiért Peterrel rivalizáló Brad, vagy a vlogoló Flash Thompson – aki sajnos megint kissé kispadra került, viszont a film vége sejteti, hogy a későbbiekben fontosabb szerepet kaphat Tony Revolori "rosszfiúja".
A fejezet címéül szolgáló kérdésre szerencsére egy nagyon okos választ ad a film, megspékelve jó pár csavarral és pofonnal a cselekményt, különösen a film második felében. Emiatt tényleg furcsa élmény lesz jó pár nézőnek a Pókember: Idegenben, hiszen ahogy írtam, eléggé beindul és megváltozik a narratíva egy bizonyos pont után.
Amit mindenképp érdemes még kiemelni, az a látvány. Az európai helyszíneknek köszönhetően az akció pazar, ráadásul jó pár olyan új, kreatív harcjelenettel rukkoltak elő, amihez foghatót a karaktertől korábbi filmekben még nem láthattunk – különösen a szóban forgó második és harmadik felvonásban. Gyakran éri a Marvel Moziverzum filmjeit az a kritika, hogy nem túl emlékezetesek az akcióik, a Pókember: Idegenben viszont ezt teljesen megcáfolja mind eredetiségben, mind pedig kivitelezésben.
Végjáték utáni végszó
A Pókember: Idegenben egy érdekes egyveleg, ami egyszerre hasonlít és merőben el is tér az elődeitől. A humoros felnövéstörténet továbbra is jól szuperál, együtt növünk fel a karakterrel, akit Tom Holland mesteri módon kelt életre. Több mint négy éve szerződtették, és habár a legtöbb rajongót már a Polgárháborúban megvette kilóra, az azóta eltelt filmek alatt ő is egyre inkább beleért a szerepbe. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy olyan színésztitánok, mint Robert Downey Jr. vagy Benedict Cumberbatch után most egy Gyllenhaallal is fel tudja venni a versenyt a vásznon. Peter Parker második szólókalandja sokban hasonlít a Raimi-féle folytatáshoz, ugyanis Peter két élete itt is kőkeményen küzd egymással – aminek köszönhetően a nap végén még mindig csak tinédzser Pókember az egész film során elég keményen sérül és hull a padlóra.
A Pókember: Idegenben egy kiváló élőszereplős Pókember-film lett, ami szerintem azoknak is nagyobb élmény lesz, akiknek a Hazatérés valamiért nem nyerte el a tetszését. A két stáblistás jelenet pedig, különösképpen az első, rendesen átszervezi a csatamezőt a vélhetően nyáron bejelentésre kerülő negyedik fázisra. Mindenképp várjátok ki őket!
85%
Goretity Dániel
