Górcső alá vettük a legújabb magyar képregénysorozatot.

Ahogy azt korábban már megírtuk, idén januárban hazánkban is elstartolt a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény. A Marvel legkiemelkedőbb, mára már ikonikussá vált történeteit felvonultató sorozat darabjaiból kéthetente kerül újabb szám az újságárusok polcaira, míg az előfizetők az első három kötetet egyben, majd a további köteteket négyhetente, kettesével kapják meg.

Mivel ezen a héten került a standokra a sorozat harmadik része, így immár az előfizetők és a bolti vásárlók polcain egyaránt ott ékeskedhet az első három kötet, ennyi pedig talán bőven elegendő az első benyomásaink összegzéséhez – megjelenési sorrendben jövünk a soron következő kiadványok értékelésével.

A Hihetetlen Pókember: Hazatérés

A Hachette erősen nyitott, kezdésnek az egyik legnépszerűbb karakter talán legfontosabb történetét hozták el nekünk. A kötet a The Amazing Spider-Man második szériájának egyik kiemelkedő, és sok szempontból korszakváltó történetét mutatja be. A kilencvenes évek végére eddig sosem látott mélységekbe került a képregényipar, a Marvel pedig kénytelen volt belátni, hogy ha fenn akarnak maradni, muszáj haladni a kor igényeivel, új szemléletmódra, új ötletekre és legfőképpen új emberekre van szükség. Ennek szellemében került a Pókember írói székébe Joseph Michael Straczynski, aki nem félt tabukat döntögetni, és szó szerint a gyökereinél ragadta meg a kérdést: Pókember eredettörténetét vette elő, és olyan csavart vitt a karakter származásába, ami finoman szólva is felrázta Pókfej rajongóit.

A 2001-ben megjelent Hazatérés idején Peter Parker már számos viszontagságon van túl, és miután felesége, MJ elhagyta, szülővárosában, Queensben kezd új életet – pontosabban tér vissza a Pókember léthez. Itt keresztezi az útját Ezekiel, a rejtélyes, de barátságos idegen, aki szemlátomást Peterével közel azonos képességekkel bír, és aki olyan, a származását és a képességeit firtató kérdéseket ültet el Peter elméjében, amik eddig fel sem merültek a hálószövőben. Peter most először megízleli, milyen érzés az, ha valaki hozzá hasonló, aki ismeri és megérti őt, aki őt akarja védeni, és akivel még a közös ellenfél elleni harcban is teljesen azonos hullámhosszon lehet.

Azonban Ezekiel mellett egy másik idegen is felbukkan, aki már kevésbé barátságos: Morlun erősebb, mint Pókember eddigi bármelyik ellenfele, és megállíthatatlanul halad célja felé, ami nem más, mint Pókfej életének kioltása.

Straczynski felbolygatta Pókember teremtésének körülményeit, és megkérdőjelezve mindent, amit korábban hittünk egy új, misztikus szálat szőtt a történetbe. Morlunnal ráadásul felvezette a totemelméletet, aminek az alapjai vélhetőleg eddig is ott motoszkáltak valahol a legtöbb rajongó fejében. De nem csak ebben korszakváltó a történet, hanem abban is, hogy Peter itt lép először a tanári pályára, a régi középiskolájában vállalva állást.

Az új irányvonalhoz új rajzstílus is járt, John Romita Jr. energikus vonalvezetése teszi még dinamikusabbá a történetet.

A Lenyűgöző X-Men: Adottság

Nem nagy titok, hogy a Marvel multiverzumában számomra az X-Men jelenti a gyenge láncszemet: Xavier mutánsainak történeteit korábban sosem tudtam igazán megszeretni, de ha van olyan képregény, ami ezen tud változtatni, akkor az az Adottság.

A történet Joss Whedon és John Cassaday közös munkájának első gyümölcse, akik új perspektívából mutatták be a mutánsok helyzetét. A korábbi látványos, nagy harcok és külső ellenfelek most háttérbe szorulnak, a központi konfliktus oka egy új fejlesztésű gyógyszer, ami képes a mutánsokat "kigyógyítani" az állapotukból.  A gyógyszer az egész mutáns társadalmat megosztja, így a Xavier iskola tanárait is.  Egyeseknek áldás, míg mások számára felér egy sértéssel, hiszen önmagukra nem betegként tekintenek.

Az iskolát most Xavier hiányában Küklopsz vezeti, tanártársai közt van Bestia, Rozsomák, és a bűnözői múltjából megtért Emma Frost is. A Kolosszus halála után egy időre visszavonult Kitty Pryde ebbe a tanári gárdába tér vissza. A képregény lapjain ezúttal a karakterek közti párbeszédeken van a fő hangsúly: Rozsomák a Küklopsz örökös egymásnak feszülése, Kitty Pryde és Emma Frost oda-vissza szurkálódása vagy épp Bestia és Rozsomák ellentéte mögött azonban jóval több van a háttérben. Ehhez jönnek Cassaday már-már a végletekig letisztult rajzai is, amik szintén az egyes szereplőkre irányítják a hangsúlyt. A karakterek lelkivilága ezúttal nagyobb teret kap, de ez cseppet sem válik a történet kárára, sőt, most először a képregények lapjain is meg tudtam szeretni őket.

Persze a sztori nem reked meg a belső vívódás és szópárbajok szintjén, akad benne terroristatámadás, földönkívüli lény (nevezetesen a Résvilágból jött Ord), és  persze a vége felé egy óriási csavar is, amit nem spoilerezünk el. Annyit azonban bátran állíthatunk, hogy az Adottság mai napig az egyik legfontosabb és legnépszerűbb X-Men történet.

A Bosszú Angyalai: Káosz

Az X-Mennel ellentétben a Bosszú Angyalai a kedvenceim közé tartoznak, és ezek között is a legkiemelkedőbb –  és kétségtelenül legmegosztóbb – történet a Káosz, ami az egész Avengers szériát új alapokra helyezte. A sorozat élére frissen kinevezett Brian Michael Bendis és David Finch egy nagyon sötét, már-már apokaliptikus vonalat hozott, ezzel a történettel zárva le a Bosszú Angyalainak egy korszakát, és nyitva új lapot számukra.

A korábbi évek során egyre nyilvánvalóbbá vált a Marvel háza táján, hogy gyökeres változtatásokra van szükség, Bendis pedig ennek az átalakulásnak az egyik eszköze volt. Az általa megálmodott történetben a Bosszú Angyalait sorra érik a támadások és rejtélyes csapások, a csapat tagjai pedig már-már tehetetlenül kénytelenek végignézni, amint a teljes világuk romba dől.

A Káosz egymásra záporozó tragédiák és sötétebbnél sötétebb pillanatok sorozata, egy olyan történet, amiben mindenki megtapasztalja a veszteséget, és ami belülről rendíti meg a Föld legnagyobb hőseinek csapatát, egészen a széthullásig juttatva őket. Monumentális műalkotás és egyben csodálatos requiem is, amelyben a valaha volt legfontosabb és legdicsőségesebb pillanatok elevenednek meg: Korvac, Ultron, vagy épp Thanos legyőzése, Vízió és Skarlát Boszorkány szerelme, a Kree-Skrull háborúk, a legnagyobb ellenfelek és a legnagyobb hőstettek egyaránt helyet kapnak, a lapokon pedig viszont láthatunk megannyi korábbi tagot is.

Bár az olvasóközönséget annak idején nagyon megosztotta a történet, ma mégis nehéz szuperlatívuszok nélkül írni róla, különösen ami David Finch rajzait illeti. Számomra ez a képregény az, aminek a paneljeibe akár órákra is bele tudok feledkezni, egyszerűen lenyűgöz az az erő, ami a képekből árad.

A kiadványokról

A Hachette kétségtelenül nagy fába vágta a fejszéjét a sorozat hazai indításával, hiszen a piac alapvetően kicsi és zsúfolt, így válogatott történetekkel és igazán minőségi megjelenéssel kell rendelkezni ahhoz, hogy felvehessék a versenyt a többi szereplővel. Az első három kötet kézhezvétele után kijelenthető, hogy ez sikerült. A kezdeti minimális probléma (a Pókember kötet egyes példányainak lapjai némiképp hullámosak lettek) után a második két kötetre már nem lehet panasz. Jó minőségű lapok, kiváló nyomdai munka, és – hála a Kingpin kiadó csapatának – remek fordítás jellemzi a sorozat kiadványait. Emellett minden kötet tartalmaz extra információkat és képeket is az íróról, rajzolóról, a karakterekről vagy az adott széria alapjairól.

Összességében elmondható, hogy a Nagy Marvel-képregénygyűjteménnyel egy olyan sorozatot kapunk, ami kezdő és veterán képregény rajongók számára egyaránt kiváló lehetőség. Előbbieket kellő háttérismerettel ruházza fel ahhoz, hogy az alapokat megszerezve belevessék magukat a képregények óceánjába, utóbbiak számára pedig itthon nem, vagy már nem kapható ritkaságokkal és exkluzív tartalommal kényezteti, mi pedig már izgatottan várjuk a következő szállítmányt.

Rékasi Nóra