"Vajon mikor pukkan ki a képregénylufi?" - 2018 után a szuperhősfilmek jövője

2017. december 21. - Marvel Magyarország

Értekezés napjaink legfelkapottabb filmes műfajának jövőjéről.

2017-comic-book-movies-fokep.jpg

2017 jelzi a mérföldkövet, amikortól a Marvel Studios az évi két Marvel Filmes Univerzum mozit háromra növelte A galaxis őrzői vol. 2, a Pókember: Hazatérés, valamint a Thor: Ragnarök személyében. Mellettük a Fox-os Marvel-részleg egy Logan-nel, a Warner Bros pedig egy Wonder Woman-nel és egy Igazság Ligájával gazdagított minket idén. Ez összesen hat darab film Marvel és DC fronton, ami pontosan megegyezik a 2016-os felhozatal méretével (Deadpool, Batman v Superman: Az igazság hajnala, Amerika Kapitány: Polgárháború, X-Men: Apokalipszis, Öngyilkos Osztag, Doctor Strange). Ha pedig elkezdjük vizsgálgatni a jövőt is, akkor szintén Marvel és DC élőszereplős filmek terén jövőre összesen nyolc darabbal gazdagszunk (illetve a pénztárcánkat tekintve, épp hogy szegényedünk), név szerint:

  • Fekete Párduc (Marvel Studios)
  • Új mutánsok (Fox)
  • Bosszúállók: Végtelen Háború (Marvel Studios)
  • Cím nélküli Deadpool 2 (Fox)
  • A Hangya és a Darázs (Marvel Studios)
  • Venom (Sony Pictures)
  • X-Men: Dark Phoenix (Fox)
  • Aquaman (WB/DC)

Többekben ennyi képregényfilm láttán s hallatán felmerül a kérdés, mely legfrissebb írásunkat ihlette: vajon mikor pukkan ki a képregénylufi? Meddig tarthat még a képregényfilmek óriási népszerűsége? Túl sok lepi el már jelenleg is a mozikat? Van-e még szufla ebben a zsánerben, vagy már az utolsókat rúgja?

A fenti kérdésekre próbáltunk válaszokat találni, ám ahogy azt mindjárt látni fogjátok, közel sem olyan egyértelmű a helyzet.

1. “Mennyi az annyi?” - Képregényfilmek kilóra

A bevezetőben röviden olvashattatok a 2016-2018 közötti időszakról szuperhős filmek terén. Tekintsünk még hátrébb az időben, egészen 2014-ig, hogyan is alakult azóta a helyzet a mozikba kerülő képregény adaptációkat illetően.

kepkivagas.JPG

A modernkori képregényfilmek evolúcióját illetően több fontos mérdföldkövet és időszakot is beazonosíthatunk:

  • 1998-2002 indította be igazán a szuperhős zsánert a Penge (1998), az első X-Men (2000) és a Sam Raimi-féle Pókember (2002) premierjével.
  • Némi sötétebb korszak és pár botrányos minőségű film után a következő állomásunk 2008, ahol mind DC, mind Marvel fronton elkezdődött egy olyan folyamat, ami a napig kihat a rajongók és a stúdiók életére egyaránt:
    • a Vasember elindította a Marvel Filmes Univerzumot és bemutatta, hogy egy kis, független stúdió mire viheti kompetens és odaadó emberek keze alatt,
    • a Sötét lovag pedig képregény adaptációk és filmtörténeti szempontból is Hollywood egyik legmeghatározóbb alkotása lett, melynek sötétebb tónusát a mai napig próbálják életben tartani
  • 2012 a Bosszúállók megjelenésével (melynek bevétele rekordot döntött minden idők akkori legnagyobb nyitóhétvégéjével) elhozta az embereknek a csapatfilmek korszakát - mostantól hőseinket nem csak egyedül vagy egy szárnysegéddel az oldalukon láthattunk, hanem a karakterek átjártak egymás filmjei között.
    • Gyakorlatilag ezt a fajta univerzumépítést próbálják azóta is töretlen lelkesedéssel replikálni Hollywoodban, több (WB/DC) és kevesebb (Universal-féle Sötét Univerzum a Múmia remake-kel) sikerrel.

A képregényfilmek igazi aranykorszakáról beszélhetünk 2008-tól vagy 2012-től is egyaránt, viszont 2014-ben látszódott először igazán, mekkora ereje is van ennek a zsánernek:

  • Egyrészt más képregényes, vagy a szuperhősök világához hasonló alkotások is elkezdtek egyre inkább napvilágot látni (őket láthatjátok a táblázat alján az adott évre nézve, ők azok, akik nem a Marvel vagy DC képregények élőszereplős filmjeit erősítik, vagy pedig animációs filmek, mint a Lego Batman vagy a közelgő Pókember: Irány a Pókverzum film),
  • Másrészt pedig elkezdték a zsánerek keverését, elsőként a Marvel Studios-nál - de erre majd még később, a harmadik és negyedik fejezetben részletesen visszatérünk.
  • (Harmadrészt itt tudatosult az emberekben igazán a Marvel gépezet eszméletlen ereje, hiszen egy beszélő fával és egy mosómedvével megcsinálták az akkori nyár legsikeresebb moziját…)

Az első vázlatponttal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ezek a franchise-ok/stúdiók nem fognak számunkra évről évre új filmet szolgáltatni. Két, de inkább három évnek kell eltelnie, hogy újabb részt kapjunk belőlük (értjük ezalatt pl. a Kingsman-t vagy a Transformers-t, de korábban a Kick-Ass - Ha/Ver is ebbe a kategóriába tartozott), leginkább a forgatási munkálatok, a színészek/rendezők elfoglaltsága és persze az adott stúdió anyagi helyzete miatt. Ezzel szemben a Marvel és a DC megengedheti magának a megannyi rendelkezésre álló karakter és nem titkolt univerzum építés céljával, hogy évről évre “öntse ki” magából az újabb és újabb filmeket.

Ha megfigyelitek, 2016 jelentette a következő nagy ugrást, ugyanis a korábbi, 2011-2015-ös évekkel ellentétben (ahol a Marvel és DC együtt “csak” évi 3-4 mozit hozott) hirtelen évi hatra gyarapodtak a szuperhősös filmjeik, ami jövő évtől pedig már nyolcra nő.

A növekedés tisztán és világosan látszik, a kérdés viszont továbbra is adott - mit gondol erről a célközönség, aki a bevételt szolgáltatja? Mennyire vagyunk hajlandóak fizetni ezekért az alkotásokért akkor és most?

2. “Mennyi az annyi?” - Piszkos anyagiak

Nos, készültünk számotokra másfajta statisztikákkal is, méghozzá bevételi oldalon. A következő táblázatok 2014-től mutatják be az adott év 15, világszerte legtöbb bevételt hozó filmjeit (fontos hangsúlyozni: nem profitot mutatnak a táblázatok, hanem összbevételt). A sötétebb rózsaszínnel kiemelt filmek a fenti táblázat félkövérrel jelzett sorainak felelnek meg, vagyis Marvel (akár Marvel Studios, akár Fox, akár Sony) és DC alkotások. Világosabb rózsaszínnel pedig azokat jelöltük, amiket mi még a “szuperhősök” kategóriába soroltunk, de nem az adott két képregénygyártó szárnyai alá tartoznak, vagy ha igen, akkor animációs filmek. Figyeljétek meg a táblázatok alatt található arányszámokat is, amelyek rövidesen értelmet nyernek!

(Jelen cikk írásakor a 2017-es év bevételi statisztikája kissé csalóka lehet, ugyanis egy olyan “aprócska” szereplő, mint a Star Wars: Az utolsó jedik, egyelőre nem szerepel rajta. Ám mivel biztosak lehetünk benne, hogy gyanúsan első helyen végzi a legújabb Csillagok háborúja film, ezért kb. mindegyik, listán szereplő filmet képzeletben csúsztassátok hátrébb 1-1 helyezéssel.)

2014-ben az általunk a fenti összesítő táblázatban megemlített 8 film közül összesen hat be is került a TOP 15-be. A négy darab Marvel filmnek ez az acsívment mind egy szálig sikerült, a másik négyes fogat közül pedig a toplista élét elfoglaló egyik-ha-nem legrosszabb Trafó film, valamint a szeretnivaló Hős6os juthatott még el idáig.

adat_2014.JPG

2015 egy eléggé száraz év volt, a szumma három Marvel filmből kettő került be a TOP 15-be. (Ami tekintve, mennyire botrányosra sikeredett Josh Trank Fantasztikus négyes reboot-ja, nem is túlzottan meglepő, hogy nem találjuk itt...)

adat_2015.JPG

2016 a robbanásszerű gyarapodásával hozta a pénzt is a konyhára rendesen, mind a hat Marvel/DC film bekerült a TOP 15-be, a másik kettő (a Michael Bay-féle Tini nindzsa teknőcök folytatása, valamint az - állítólag - értékelhetetlen Max Steel) közül viszont nem találjuk itt egyiket sem.

adat_2016.JPG

Idén pedig (ahogy írtuk, Star Wars nélkül) a három nagy stúdió, a Marvel Studios (3 db), a Fox (1 db) és a WB (2 db) mind a hat filmje egytől egyig bekerült a TOP 15-be és Rey meg Kylo Ren ide vagy oda, ott is maradnak már. A másik négy világosabb rózsaszínű közül viszont csak Bay-bácsi legújabb alkotása szerepel itt, ami elődjéhez képest pusztán feleannyi, további robbanós CGI-ra költhető zöldhasút hozott.

adat_2017.JPG

Összefoglalva a fenti négy darab táblázatot az alábbiak a legfontosabb, “hazavivendő” észrevételek:

  • 2014-től 2017-ig a szumma 60 filmből az évi világszintű összbevételek listáján az általunk megjelölt filmek összesen 21-et tesznek ki. Vagyis az elmúlt négy évben a hollywoodi blockbusterek közül gyakorlatilag minden harmadik valamilyen szuperhősökhöz köthető alkotás volt a TOP 15-ös bevételi listákon.
  • Szintén ezt az időszakot tekintve az összesen 19 Marvel vagy DC képregényadaptáció közül 18 darab felkerült a listára, egyedül a Fantasztikus Négyes maradt ki. Vagyis 2014 óta szinte mindegyik Marvel vagy DC élőszereplős mozi benne volt az év TOP 15 bevételét hozó filmjeiben...
  • Utóbbi arány a nem Marvel/DC élőszereplős filmek tekintetében, amik valamilyen szuperhős témával foglalkoznak, három a tízből. A háromból ráadásul két Transformers film (amik így is hosszas belső vívódás után kerültek fel erre a listára), szóval nagy pacsi a Hős6os-nak ezúton is.
  • Ha csak a TOP 10-et nézzük TOP 15 helyett, akkor az összesen 40 filmből az első pontban említett 21 darab film 14-re csökken (kiesik a Hős6os, a Hangya, a Doctor Strange, az X-Men: Apokalipszis, a Logan, az Igazság Ligája és a Transformers: Az utolsó lovag). Gyors fejszámolás után ez még mindig több, mint ⅓-os lefedettséget jelent a 40 filmet tekintve. A 14-ből pedig 13 alkotás szintén Marvel és DC, egyedül a negyedik Transzformálók film küzdötte fel magát.

Az utóbbi négy pont úgy gondolom, magáért beszélt olyan téren, hogy mely szereplők is uralják a piacot képregény adaptációk terén. Természetesen ebből két, hibás következtetést is le lehet vonni:

a) Ami nem Marvel és DC, az bukik - nem. Közel sem. Egy Kingsman például, mivel kevésbé ismert a popkultúrában, nehezen küzdené fel magát a bevételi toplisták élére. Viszont közel sem annyiból készült, mint a “marveles és díszís” mozik, szóval bőven tudnak profitot termeli modernkori James Bond-ék. Ráadásul csak anyagi szempontból vizsgálódunk, a kritikus és rajongói fogadtatás pedig egy egészen másik asztal.

A második és talán legfontosabb hibás következtetés tisztázása előtt azonban meg kell értenünk, hogy ténylegesen mennyi profitot hoz a stúdiónak végső soron egy film, vagyis mi alapján számolódik a tényleges nyereség.

  • Tegyük fel, hogy a Marvel Studios végre elkötelezi magát és reagál a nagyjából 100 darab tweet-emre: készítenek egy Holdlovag filmet, juhú!
    • A film produkciós költsége legyen mondjuk 120 millió $. Ennyibe fájt a rendező, az operatőr, a helyszín, a CGI, meg ugyebár Jake Gyllenhaal, mint főszereplő.
    • Kijön a film, majd pár hónap után lekerül a mozik kínálatáról, világszerte pedig összesen 450 millió $-t hozott a Marvel-nek a konyhára.
  • Mondhatnátok, hogy az remek, örülünk, majdnem négyszer annyit hozott, mint amibe került, profit! Nos, nem igazán, két “aprócska” faktort ugyanis számításba kell vennünk:
    • Egyrészt a produkciós költségbe (amit boxofficemojo.com-on megtaláltok a legtöbb film esetén feltüntetve) nem tartozik bele a marketing költség, ami a nagy hollywoodi blockbuster filmek esetén bőven simán 100 millió $ felé is kúszhat, sőt, az igazi nagyágyúknál 150-200 mihályt is ráfordítanak simán. A Holdlovag esetén legyen a marketing költség kereken 100 millió $. (Érdekesség: pontos marketing költségeket nem igazán találtok a neten, csak pár film esetén, nem túl publikus adatok sajnos.)
    • Másrészt a bevétel - a példában a 450 millió $ - nemcsak kizárólag a stúdióé. Hohó, közel sem. Egy jókora részét ugyanis a mozik zsebelik minden egyes filmnél. Hogy mekkora részét, arra sem tudunk egzaktat mondani, 33-50%-os skálán kell elképzelni valahol a részesedést. Effajta számításoknál szeretünk pesszimisták lenni és 50%-kal számolni a mozis részesedést, legyen ez most is így. (Érdekesség: a marketing költségekhez hasonlóan itt sem fogtok filmekre lebontott %-okat találni a Google-n…)
  • Mennyi is akkor a Holdlovagon nyert profit a Marvel Studios esetén?
    • A 120 millió-s produkciós büdzsére még rápakolunk egy 100-ast a marketinggel, és a 220-at (ennyibe került gyakorlatilag a film került a stúdiónak) szépen felszorozzuk 2-vel (az 50%-os mozis részesedés miatt). Így megkapjuk, hogy a film 440 millió $ környékén jön ki nullára, szóval a maga 450-es összbevételével a Holdlovag egy elenyésző, 5 millió $-os profitot termelt ténylegesen a Marvelnek. Folytatásra gyanúsan ne is számítsunk.

A fenti kis móricka példán keresztül azt a másik, hibás következtetést szerettük volna érthetőbbé tenni, miszerint:

b) Ezek a filmek egytől egyik anyagi sikerként könyvelhetőek el - ismét nem. Persze, írásunk szempontjából fontos megjegyezni, hogy a nagyközönséget érdeklik és relatíve sok pénzt költenek rá, de például egy Igazság Ligája esetén ez a “sok” pénz sajnos közel sem fedezi mindazt a költséget, amit a filmre költöttek.

És ez a kulcs gondolat. A megannyi A-listás színész és rendező, az agyonhasznált CGI és a “csapból is ez folyik” effektus mögötti marketing költség ezeknél a filmeknél több száz millió dollárra rúg. Egy stúdió akkor fuccsol be egy-egy ilyen szuperhős filmmel, ha a megannyi belefektetett pénzük ellenére termékük bizony nem talál befogadó közönségre. És ez a fenti táblázatokban bemutatott filmek meglepően nagy részénél komoly faktorként jelen van. Na de mi alapján tojik az egyik tyúk aranytojást, és mi alapján vágjuk le gondolkozás nélkül a másikat a vasárnapi ebédhez?

3. Mondj. Valami. Újat.

Lassan, de biztosan elérkezünk a központi kérdésünk megválaszolásához. Mi különbözteti meg a képregényfilmet a képregényfilmtől? Mitől nézünk meg egy újabb szuperhős kalandot kevésbé, mint egy másikat? Hiszen miről is szólnak ezek…

  • valami újjal vagy különlegessel kecsegtetnek, vagy
  • kellően ismert és megszeretett karakterek kalandjait folytatják tovább
  • (ha pedig egyik se, akkor legalább a film úgy nagyjából egyben van és “egyszer meg lehet nézni” alapon popcornt zabálni megfelel - de itt már egyre magasabbra kerül a mérce a végtelen+1 blockbuster jelenléte miatt a piacon)

Ez egyébként a legalapvetőbb felépítés, amit egy film követhet. A probléma az, hogy lerágott csont és százezerszer láttuk már. Persze, lehet egy zseniális, új koncepcióval bíró film is anyagi és kritikai bukás, ha az alapvető elvárásoknak, mint pl. narratíva, karakterfejlődés, dialógusok, dramaturgia, nem felel meg. De azt a filmet se fogom feltétlenül a haveromnak ajánlani, ami habár tökre egyben van és megfelel az előzőekben felsoroltaknak, viszont az ég egy adta világon semmi újdonságot vagy különlegeset nem mutat.

Sőt, a kettő közül is egyébként az újdonság bír nagyobb erővel - csak kérdezzétek meg az Öngyilkos Osztagot. A film alapvető filmes dolgokban bukik el, DE a témája (szuperhős csapatfilm, ám ezúttal a GONOSZOKRA összpontosítva) totál újat hozott a piacra, amire az emberek kíváncsiak voltak - még ha utólag bosszankodva is jöttek ki a filmről. Viszont előtte kézzel lehetett fogni az emberek lelkesedését: “Egy képregényes Piszkos tizenkettő?! Vedd is a jegyet, Sanyi!

A Doctor Strange is egy érdekes állatorvosi ló - ott gyakorlatilag egy az egyben a már kitaglalt “hős útja” alapfelépítést követi a film, és emiatt teljesen jogosak az “ezt már láttuk százszor” kaliberű kritikák. Viszont a Strange mozit eladta a mágia bevezetése, a színészi alakítások, a látványvilága, valamint persze Benedict Cumberbatch rajongótábora. A sztori egyébként ha jobban belegondolunk, nem igazán mutat semmiféle újdonságot, cserébe korrekt mód lett elmesélve.

A két ellenpélda után viszont felhozok két olyan filmet is, ami alaposan beleesett a fent említett hibákba. Marvel fronton ez az X-Men: Apokalipszis, DC fronton pedig az idei Igazság Ligája. Mindkét filmre igaz, hogy:

  • egy olyan csapatmozi, amihez hasonlót megjelenésük előtt már láttunk jó párat (korábbi X-Men filmek, Bosszúállók 1-2, Polgárháború, Batman Superman ellen)
  • mindkettő a nagy-nagy gonosz bácsi elleni küzdelemről és a potenciális világvégéről szól a film végi, CGI-jel teletömött harcjelenettel (szintén százszor láttuk már)
  • a fent már korábban említett filmes alapok megvalósításában több fronton is elbuknak (narratíva, karakterfejlődés, dialógusok stb.)

A közönség pedig ezt felismeri, akár magától, akár haveroktól, akár a kedvenc YouTube kritikusunk jóvoltából, akár pedig az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Rotten Tomatoes pontszámok alapján. A fenti két film mind anyagi, mind kritikai fogadtatása nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket - a stúdió részéről legalábbis biztosan nem.

Az ember ideje és pénztárcája mindig is véges lesz és alaposan mérlegelni fog, hogy a kevés szabadidejét és pénzét az adott héten milyen filmre fordítsa. Ha én most előadnám édesanyámnak egy, a mozikban épp vetített, “Példa Béla kalandjai” című képregény adaptáció alaptörténetét, ami egy az egyben a hős útja motívumra építene, Béla pedig a végén megmentené a világot annak rendje és módja szerint, szerintem még úgyse érdekelné, hogy sose látott korábban ilyesmit. Hisz teljesen unalmasnak hangzik.

Ahogy az remekül látszódik 2014 óta, az emberek nem fogják támogatni az ilyesfajta alkotásokat, csak akkor, ha:

  • valami újjal vagy különlegessel kecsegtetnek, vagy
  • kellően ismert és megszeretett karakterek kalandjait folytatják tovább
  • (ha pedig egyik se, akkor legalább a film úgy nagyjából egyben van és “egyszer meg lehet nézni” alapon popcornt zabálni megfelel - de itt már egyre magasabbra kerül a mérce a végtelen+1 blockbuster jelenléte miatt a piacon)

A csodálatos Pókember 2 besült, mert úgy igazából egyik fenti pontnak se felelt meg. Az X-Men: Apokalipszis és az Igazság Ligája szintén (gyakorlatilag ez az a három film, ami úgy igazán bukott anyagilag a Marvel és DC alkotások közül a vizsgálandó időszakot tekintve). Utóbbi sajnos azért, mert túl korán jött, az átlagközönség pedig még nem ismerte és szerette meg eléggé az új Batmant, Supermant, vagy a liga összes többi tagját (önálló film hiányában), Wonder Womant leszámítva.

Hangsúlyozom, átlagközönség. A fanok nyilván ismerik Peter Parker-t és Barry Allen-t, álmukból felkeltve is elmesélik az eredettörténetüket. De nem az effajta fanok a célközönség, nem mi szolgáltatjuk a legtöbb bevételt, még ha háromszor megyünk is el egy-egy filmre. Nem mi leszünk a többség hangja, még ha 100.000-es nagyságrendben töltünk is ki online petíciókat. 10$-os jegyárral számolva az a 100.000 kitöltő mindösszesen 1 millió $-t jelent a stúdióknak. Ennél nagyobb maradékok vannak a fogaik között...

A kulcs tehát, hogy folyamatosan meg kell újulni. Témákat kell váltani, újakat behozni, régieket elővenni teljesen más megközelítésből.

Ez egyébként az összes filmes zsánerre igaz. Western filmből azért nem látunk már gyakorlatilag évi kettőnél többet, mert nem képes felmutatni a zsáner újdonságot, annyira ki lett apasztva a ‘60-as és ‘70-es években. Éppen ezért hoztam fel az első fejezet során, hogy 2014 óta (habár az első igazi példa a Nolan-féle Batman-trilógia a jelenségre) elkezdődött a zsánerek keveredése annak érdekében, hogy ezek a filmek életben maradhassanak.

4. A képregényfilmes zsáner finomítása. A zsánerek megújulásának négy módja.

Azon túl, hogy mindkettő képregény adaptáció és szuperhősöket mutat be, nem szívesen hasonlítgatnám a Sötét lovagot A galaxis őrzőihez. Sem A hangyát az Amerika Kapitány: A tél katonájához. Eljutottunk egy olyan korszakba, ahol egyre nehezebben tudom megmondani, melyik is a valaha készült legjobb szuperhősfilm. “Apples and oranges”, ahogy a francia mondja, mintha egy almát hasonlítanál egy narancshoz.

Az általam felhozott példákban a Sötét lovag egy kőkemény bűnügyi dráma (“crime drama”), az Őrzők pedig gyakorlatilag egy, a Star Wars babérjait meglovagoló űropera (“space opera”). A Hangya egy tolvaj/hajsza mozi (“heist movie”), A tél katonája pedig egy ‘70-es, ‘80-as évek Tom Clancy-filmjeit idéző politikai akció-thriller.

(Tisztázásképp: egyik Marvel film sem komédia. A humor egy érzelmeinkre ható alapvető eszköz a szórakoztatás érdekében. Épp úgy, mint az izgalmas akciójelenetek. Vagy a félelem a horrorfilmek esetén. A Marvel Filmes Univerzum filmjei előszeretettel használnak humort, persze. Az átlagos akciófilmnél többet is. De műfaját tekintve egyik sem komédia.)

A zsánerek keveredése alapvető eszköze annak, hogy a megannyi szuperhősfilm még ennyi év után is mutasson a nézők számára - számunkra - valamilyen újdonságot. Ezért működik még 2017-ben is egy Pókember film az előző buktája után - ugyanis a film a maga “coming-of-age” (felnövés történet) zsánerelemeivel mutatott valami olyat, amit nem láttunk még a képregényfilmes vásznon. Thor és Hulk együtt zúznak egy Halálos fegyver-szerű “buddy-cop” (haverzsaru) sztoriban? “Vedd a jegyet, Sanyi, jöhet!”

John G. Cawelti egyik művében (Chinatown and Generic: Transformation in Recent American Films) négy darab lehetséges módját látja egy-egy zsáner megújulásának:

  1. Burlesque, avagy a zsáner önmaga paródiája

Gyakorlatilag a zsáner röhejes, már-már túlzó módon bemutatja azokat a műfaji jellegzetességeit, amit mind jól ismerünk. Erre tökéletes példa tavalyról a Deadpool a nehezen felhúzható szuperhős kosztümtől kezdve egészen a “Superhero landing!”-ig. A műfaj tisztában van vele, hogy némileg eljárt felette az idő és mennyire sok butaság halmozódott fel, úgyhogy az évek során kiapasztott eszköztárát szépen annak rendje és módja szerint kiparodizálja.

  1. Nosztalgia

Azon túl, hogy romantizálja a múltat, némileg megpróbál valamilyen újdonságot is belevinni a történetébe, amiben összeköti a dicső múltat és a, nos, kevésbé dicső jelent és kilátástalan jövőt. A 2009-es Watchmen tökéletes példa erre.

  1. Demitologizálás

Ez a legkomplexebb mind közül. Remek példa rá - nem szuperhősfilmeket tekintve - a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men, 2008). A műfajjal kapcsolatban megszokott és közismert paradigmákat a feje tetejére állítja és olyan megközelítésből mutatja be, ahogy arra nem feltétlenül gondoltunk volna. Egy olyan valóságot látunk az általunk megismert és megszokott mitológiáról, amely egy egészen más, nem túl előnyös oldalát ismerteti meg velünk.

Valahová ide esik a Logan is a maga témájával. Habár találunk benne elhintve nosztalgikus pillanatokat a múltról, de a film javarészt egy általunk ismert karakter meggyötört oldalát mutatja be egy olyan világban, amit “nem sikerült megmenteni” - korábbi szuperhős moziban ilyen témákkal pedig nem sűrűn találkoztunk.

  1. A hit újra megerősítése a zsánerben

Az utolsó a sorban. A demitologizáláshoz hasonlóan gyakorlatilag itt is darabokra, legmélyebb alapjaira szedjük szét a műfajt, hogy aztán a végén újdonsült erővel ismét megerősítsük az emberek hitét nem az általunk eddig ismert valóságában, hanem a zsáner jövőjében, amiben bizakodni akarunk. Ezért - is - ütött akkorát 2008-ban a Sötét lovag, az őt megelőző évek megannyi értékelhetetlen, egy kaptafára készülő képregény adaptációja után.

Ha Marvelék ügyesek, akkor a Végtelen háborúval és a Bosszúállók 4-gyel ezt az irányt próbálják elérni annak érdekében, hogy később is kíváncsiak legyünk a történeteikre, amik még elmesélésre várnak. A Polgárháború is tartalmazott már effajta elemeket, a hősök munkásságának hátrányos oldalát (civil áldozatok, köz- és magántulajdon rongálása) valamint a belső, sötét titkaikat és egyéni érdekeiket egyaránt bemutatta - hogy aztán a film végén újdonsült reménnyel várjuk a jövőt.

5. A válasz a kérdésre

Azért is jó végigülni egy-egy képregényfilm stáblistás jelenetét, mert látom, hány ezer embernek adott munkát egy-egy ilyen alkotás. Színészek, írók, rendezők, producerek, operatőrök, vágók, fény- és hangtechnikusok, kaszkadőrök, sminkesek, CGI mágusok… és még hosszasan sorolhatnám. Mind-mind egy közös, nagy cél érdekében dolgozhattak és valósíthatták meg saját álmaikat is egyben.

Azt is látom, hogy hány fiatalnak jelentenek az ezekben a filmekben bemutatott hősök reményt és példaképet. Hogy hány színész lép le a filmvászonról szuperhős kosztümben és vidítja jobb kedvre a beteg gyerekeket egy-egy kórházban. Hogy menedzseri utasításra vagy saját felindulásból? Őszintén szólva, nem túlzottan izgat, mert a végeredmény ugyanaz.

A nagy-nagy igazság, mely a hosszas, több oldalas elmélkedés után talán mégis a legegyszerűbb választ tudja adni a központi kérdésünkre nem más, mint hogy mindenki szereti a jó filmeket. Ha épp ez a jó film szuperhősöket mutat be, ám legyen. Pontosan ugyanazokkal a kihívásokkal áll szemben egy Marvel vagy egy DC széria, mint egy romantikus komédia vagy egy horror. Mutasson és mondjon valami újat a saját műfajában, mindezt pedig értékelhető formában. Addig pedig, amíg ezt tudja szolgáltatni, be fognak ezekre a filmekre ülni az emberek és lesz közönségük.

Hogy éppen jövőre nyolc darab jön ki a moziban belőlük és az milyen sok? Nos, az évi átlag ~120 darab blockbuster kínálatból úgy gondolom, tudunk találni mást is… Aki elvből nem szereti a szuperhősök világát, azt a Sötét lovag vagy egy Polgárháború ugyanannyira hidegen fogja hagyni, mint egy 2004-es Macskanő. Pedig ég és föld a minőségbeli különbség. Ugyanígy aki retteg az összes horrorfilm hallatán és hallani sem akar róluk, az elvből nem ül be egy “Az”-ra. Pedig a nagy költségvetésű kasszasiker filmek listáján mind bevételi, mind kritikai szempontból egy kimagasló alkotásról beszélünk. Én se fogok gyanúsan beülni egy Megjött apuci 2-re vagy éppen egy Rossz anyák karácsonyára, mert nem vagyok oda túlzottan a modernkori vígjátékokért. Pedig lehet, hogy az elmúlt öt év legjobb komédiái, ki tudja? De nyilván nem is engem kell megcélozni vele, illetve nem is az említett, adott témától elvből teljesen elzárkózó közönséget.

Viszont azt jól tartsd észben, kedves stúdió vezérigazgató, forgatókönyvíró vagy rendező, bárki is legyél: ha lerágott csontot dobsz elénk, ha visszaélsz a bizalmunkkal, ha nem szolgáltatsz minőségi mozis tartalmat, nos, ahogy a nóta is mondja, “fool me once”... Ahogy a harmadik fejezetben is említettem, a közönség felismeri, ha átvágják és csorbul a bizalma az adott franchise vagy stúdió tartalmában. El fog menni mást megnézni, hiszen a mozis kínálat bizony óriási...

Visszatekintve az elmúlt pár évre azonban tartom (és emelem), hogy van még bőven kraft a képregényes adaptációkban és a következő 2-3 évben biztosan nem szabadulunk tőlük. Ahhoz kétség sem fér, hogy elég nagy vízválasztó lesz a Végtelen háború, valamint a gonosz kis gondolat a fejem hátuljában épp emiatt (sem) örül igazán a Fox-Disney deal-nek. A verseny kiölése (illetve esetünkben felvásárlása) ugyanis árt a minőségnek és az állandó megújulásnak. A Fox pedig, habár voltak alapos mellényúlásai, de akadtak igazán remek húzásai az utóbbi időszakban (Deadpool, Logan és a közelgő, horror-elemekkel teletűzdelt Új mutánsok is ígéretesnek néz ki) és a Marvel Studios méltó vetélytársa lehetett. Remélem, a Disney nem heréli ki őket teljesen, na meg persze a WB-nek is összejönnek a tervei a jövő évi Aquaman-nel és a közelgő Flashpoint, Shazam és Batman filmekkel egyaránt.

Hiszen a közös célja minden rajongónak ez. Minden egyes rossz alkotás az egész zsánert gyengíti - és minden egyes siker a nagy közöst erősíti.

Goretity Dániel

(Megjegyzés: A cikkben annak érdekében, hogy teljes körűen körüljárjuk a témát, nemcsak Marvel, hanem DC, és egyéb más filmek is megemlítésre kerültek. Igyekeztünk minél objektívebb mércéket felhozni összehasonlítás gyanánt - már amennyire filmvilágban ez lehetséges - de persze így is tartalmaz szubjektív véleménynyilvánítást helyenként az írás. Kéretik nem szétszedni egymást emiatt a kommentszekcióban. A célunk nem az egyik vagy másik oldal ajnározása vagy épp földbe döngölése volt, az olvasóktól sem ezt várjuk el. Főleg a a cikk legutolsó mondatának tükrében.)

A bejegyzés trackback címe:

https://marvelmagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr1513516807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Cortez · http://redstyleschool.blog.hu/ 2018.05.13. 17:12:50

Nagyon komoly cikk lett, de van benne egy téves állítás: „egyik Marvel film sem komédia”

Dehogynem! Ha mondjuk a Ragnarok, a Vasember meg a Galaxis Őrzői-filmek nem azok, akkor semmi sem az.
süti beállítások módosítása